"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
Van ez a rendhagyó szerelmes dalok címkém a blogban, ami elég nagy kihagyásokkal jelentkezget, konkrétan három év alatt ez a harmadik post a témában, de mindegy, mert nem kell sietni. Nehéz elmagyaráznom, hogy miként kerül ide be egy dal, különösen a mostani, mert azért a Telegraph Road tényleg rendhagyó.
Mondjuk azért, mert bennem a szerelemmel összefüggő gondolatokat ébresztett.
Mikor nagyon monoton munka vár rám, akkor szoktam hangoskönyvet vagy zenét hallgatni közben. Napok óta a Kiscsillag új lemeze megy a fülemben, és most valahogy másra vágytam. Nekünk a melóhelyen van egy mini szerverünk, amin van egy közös rész, mindenki hoz rá zenéket, hangoskönyvet. Nagyon érdekes kis zúg ez. Enya, a Jóga zenék és a Rammstein nyugodtan simulnak a 70-es évek gagyi szinti zenéihez. Szóval ebből kezdtem el szemezgetni és egyszer csak megakadt a szemem a tavalyi Cseh Tamás tribute lemezen. Egyszer, még frissen, átpörgettem, nem igen tetszett. Most a második hallgatás élménye következik.
Pénteken elvillamosoztunk a Pluto – kissé megkésett – lemezbemutató koncertjére. Az album, a Nevem senki, már megjelent a tavasszal, és úgy tűnik, hogy lassan meghozza azt az ismertséget a zenekarnak, amit megérdemelnek.
De nem csak a Pluto lepett meg, hanem a Gödör is. Januártól minden szórakozóhely nem dohányzó lesz, de a Gödör elébe megy a dolognak és már október 1-től füstmentessé válik.
A tornácon ülök, kényelmes nád pihenőszék, a nyitott ajtón csendes zene, a barátaim nevetése és a konyhából a készülő paprikás krumpli illata szűrődik ki. Az idő hűvös, a felhők gyorsan és haragosan szelik át a bilikék égboltot, néha nehéz hideg esőt hoznak, minden szürke lesz. Aztán hirtelen ezüstösen felragyog a felhő széle, a napsugár, mint […]
És ez egy behúzott szárnyú felfelé zuhanás
És rajtunk kívül nincsen senki de senki más
Csak mi meg ez a behúzott szárnyú felfelé zuhanás
És rajtunk kívül nincsen
Senki más?
Senki más