"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
Kétféle lemez van, az egyik amivel ritkábban találkozhatsz, de tudod kincset találtál, első pillanattól kezdve lenyűgöz, érzed, hogy ez tökéletes úgy ahogy van. A másik verzió, hogy többször meg kell hallgatnod és szépen megszokod, megtanulod az albumot. Nekem a Szeles az utóbbi kategória.
2005 zeneileg elég erős volt. Én 2004-ben szakadtam el Pécsről és amikor elkezdtem önállósodni az egy csomó új barátsággal és bulikkal járt együtt. Azt hiszem a zenei ízlésem akkortájt állapodott meg végleg, ami másoknak tizenévesen az nekem a húszas éveim közepén jött össze. Rájöttem, hogy ’90 után is készültek jó dolgok.
Szombaton elmentünk a Parkba – ahol még sosem voltam – és meghallgattuk Hobot, aki felelevenítette a ’84-ben kiadott Vadászat című műsorát. Kicsit aggódtam, de nagyon pozitív csalódás volt.
Az Amour annyira egyben van, évek óta hallgatom, de vannak napok, amikor egészen megragad és loopolva megy a lejátszóban. Mert van a szöveg, ami önmagában is tökéletes. Igen a szerelem vadállat, azt hiszed, hogy megszelídíthető, de megragad finoman a szájával és nem enged. És ehhez a fájdalmas és jó megállapításhoz egy olyan mértékig heroikus-szomorú zenei […]
Ha nem lett volna a Kispál, akkor a Quimby lett volna az elmúlt évtized legnagyobb magyar zenekara. Ha nem lenne Lovasi András, akkor Bérczesi Robi lenne az ország legjobb szövegíró-gitárosa. De a ha nem játszik, amikor a valóságról van szó.