"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
Bár sokan úgy gondolják, hogy idén már döntöttünk minden számunkra lényeges dologról, április 6.-án, de ez nem így van. Eldöntöttük mi, Magyarország állampolgárai, hogy milyen négy évet kívánunk magunknak, most májusban viszont mi, Európa polgárai fogunk dönteni a következő 5 évünkről.
Azzal foglalkoztak, hogy matekban meglegyen a választás, de azt nem tették rendbe, ami miatt elküldték őket. Piszok nagy hiba volt, mert tegnap kiderült, hogy az emberek még adósnak tartják őket a múltjukkal való szembenézéssel.
„Oké. Van egy alkotmányos demokráciánk, még tán a Főváros is visszakapja a zászlaját, a Moszkva tér a nevét, satöbbi. De akkor mi van […]”
Karácsony Gergely a Népszabadság november 21. számában publikálta – ha nagyon kekec akarok lenni, akkor – védekezését, hogy miért is nem lépett vissza az MSZP javára, mikor éppen ő indítványozta a visszalépést. De ugyanezt az írást feltették a bontsukle.hu sitera is, én itt találkoztam vele pár órája.
Bájos, hogy pont egy ilyen, szabadkozó írás egy ilyen elnevezésű honlapon jelenik meg, persze az egész honlap, az LMP-vel együtt vicces, hisz a legpasszívabb parlamenti pártról van szó itt. A bontás áll a legtávolabb tőlük.
A szocialisták nagyon óvatosak, láthatták nem egyszer, hogy a párt szakadás a magyar politikai térben egyenlő a halálos ítélettel. Mindig megoldották ezt a problémát a platformok viszonylagos önállóságával. Gyurcsány tegnapi – belülről meg nem erősített – zsarolása a pénzekkel pont azt az opciót vetette fel, hogy ha az ő platformaj eltűnik, akkor a töbinek nem lesz pénze az érdemi politizáláshoz.