"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
A harmadik évad végéről azt írtam, hogy a főszereplő kicsit elveszik a szerepe súlya alatt és nagyon nagy fordulat kell ahhoz, hogy érdekes legyen a sorozat folytatása. Nos, a Haven a negyedik évadtól teljesen megújult, az Emily Rose által alakított Audrey Parker pedig újra átvette a Nathan-Duke párostól a főszereplő posztját.
Az ember néha követ el értetetlennek tetsző dolgokat, ilyen például az is, hogy miért nézem még mindig a Falling Skiest, sőt, hogy miért várom a negyedik évadot.
Milyen szar lehet egy színésznek, ha beleszorul egy szerepbe. Peter Falk bármit csinált az emberek azt várták tőle, hogy távolodóban felemelje a kezét és visszaforduljon: csak még valami! Vagy ott van Hugh Grant, néha úgy tűnik, hogy semmi mást nem játszott még csak szánalmas balfaszt. És akkor most itt van Noah Wyle, hiába a szakáll, elsőre akkor is csak Carter doktor.
A misztikus hablatyot levakargatva a legtöbb fantasy a kardozásról és tűzgolyó dobálásról szól, a Trónok harca ehhez hozzátette a politikát, a konspirációt és az érzékiséget, csak a lényeget: a cselekményt felejtette ki útközben.
Hófehérke, Csipkerózsika és Piroska ugyanabban az amerikai kávézóban reggeliznek… ami így kezdődik az nem egy vicc, hanem a Once Upon a Time című sorozat. Hogy kerülnek ide? Hogy lett polgármester a Gonosz Királynőből? Honnan ismerik egymást. És én ezt miért nézem?