"Soha nem akartam az lenni, aki vagyok" - Európa Kiadó
A darabban van egy jelenet, mikor Eddie a főhős azt mondja a feleségének (Für Anikó) és a nevelt lányának (Törőcsik Franciska), hogy belegondolt milyen lehet a rokonoknak, akik rajtuk keresztül igyekeznek bevándorolni, beszökni az Egyesült Államokba és rájött hogy nem tehet mást, mint segít. Az volt az utolsó pont, ahol a történet megváltozhatott volna.
Georges Feydeau darabját az Örkényben néztük meg, Mácsai Pál rendezésében és a társulat briliáns előadásában. Bár a színészek mindent megtettek és igazán nem rajtuk múlt a darab okán maximum egy hármast tudok adni. Egynek jó volt.
Pedig ez színház volt, az az igazi, középkori vásári ripacskodás. Megfelelő mennyiségű sikamlós gesztussal, kibeszélve a nézőkhöz. A poénok sztereotípiákon alapultak, csigazabáló franciák, tüzesvérű spanyolok, precíz németek, vagy mások testi fogyatékosságán. És a baszáson.
Bandival mentünk el megnézni a Vígben ezt az izraeli darabot, ami sokkal többnek gondolta magát, mint ami lett belőle, vagy talán, mint ami bármikor is lehetne.