"Soha nem akartam az lenni, aki vagyok" - Európa Kiadó
A Vikingsről még a tavasszal olvastam egy pár soros pozitív méltatást és már akkor felkeltette a figyelmemet a sorozat. Az elmúlt években, ahogy jön ki az újabb és újabb fordítás Bernard Cornwell Észak urai regényfolyamából mindig megszerzem az új kötetet és fel is falom gyorsan. Mivel lassú a kiadás, van olyan része amit már háromszor olvastam el, hogy meglegyen minden a sztorihoz.
Milyen szar lehet egy színésznek, ha beleszorul egy szerepbe. Peter Falk bármit csinált az emberek azt várták tőle, hogy távolodóban felemelje a kezét és visszaforduljon: csak még valami! Vagy ott van Hugh Grant, néha úgy tűnik, hogy semmi mást nem játszott még csak szánalmas balfaszt. És akkor most itt van Noah Wyle, hiába a szakáll, elsőre akkor is csak Carter doktor.
A misztikus hablatyot levakargatva a legtöbb fantasy a kardozásról és tűzgolyó dobálásról szól, a Trónok harca ehhez hozzátette a politikát, a konspirációt és az érzékiséget, csak a lényeget: a cselekményt felejtette ki útközben.
Az áram eltűnt, a világ sötétbe borult, katonai diktatúrák és gőzgépeket használó köztársaságok váltották fel az Egyesült Államokat. Itt indul a kataklizma után 17 évvel a Revolution. Hogy a címe mire akar utalni, azt nehéz lenne megfejteni, de belemagyarázni sok mindent lehetne.
Hófehérke, Csipkerózsika és Piroska ugyanabban az amerikai kávézóban reggeliznek… ami így kezdődik az nem egy vicc, hanem a Once Upon a Time című sorozat. Hogy kerülnek ide? Hogy lett polgármester a Gonosz Királynőből? Honnan ismerik egymást. És én ezt miért nézem?