Wallander
Kényszer, érdek, ösztönélet
A Wallander nagyon érdekes darabja a kortárs sorozatoknak, mert egyáltalán nem kíván hasonlítani rájuk semmiben.
"Elrontottuk ezt az évezredet" - Európa Kiadó
A Wallander nagyon érdekes darabja a kortárs sorozatoknak, mert egyáltalán nem kíván hasonlítani rájuk semmiben.
„Sehol egy drón, egy számítógép. Rádiók vannak, basszus. Meg nagy lyukkártyák. Parókák, hülye szemüvegek. Viszont úgy tűnik a technikát szexszel pótolják. igazából senkinek nem okoz gondot valami információért egy kis orális szex, vagy éppen egy ál-házasságig fajuló viszony.”
A Homelandet a karácsonyi szünetben kezdtük el nézni, míg a megszokott sorozataink, az aktuálisak, épp szünetre mentek. Zsófi a barátnőjétől hallott róla, így adtunk neki egy esélyt, azt amit én a rengeteg torrent és sorozatgyűjtős oldalon már többször megvontam tőle. Ugyanis a bevezető amit írnak róla kb így hangzik: Egy amerikai tengerészgyalogos 8 év rabság után hazatér és megpróbál beilleszkedni a saját életébe, míg a CIA kémnek gondolja. Nem egy nagy ajánló.
A harmadik évad végéről azt írtam, hogy a főszereplő kicsit elveszik a szerepe súlya alatt és nagyon nagy fordulat kell ahhoz, hogy érdekes legyen a sorozat folytatása. Nos, a Haven a negyedik évadtól teljesen megújult, az Emily Rose által alakított Audrey Parker pedig újra átvette a Nathan-Duke párostól a főszereplő posztját.
Igazából fogalmam nincs, hogy miért nem írtam még itt a blogon a Walking Deadről, pedig elég régóta nézzük. Valamikor a második évad idején csatlakoztunk be és azóta is kitartóan követjük Zsófival a zombi apokalipszis alakulását.