Stephen W. Hawking: Az idő rövid története
Pontok a világegyetemben
Hosszú és csapongó írás következik. Nem egy megszokott, lényegre koncentráló könyv kritika, inkább mesék saját magamról, amolyan Micimackósan.
"Az éjszaka elöttem és nincs mit vesztenem" - Európa Kiadó
Hosszú és csapongó írás következik. Nem egy megszokott, lényegre koncentráló könyv kritika, inkább mesék saját magamról, amolyan Micimackósan.
Ha leegyszerűsítjük a dolgot ez is csak egy El Camino. Adott egy férfiember, aki elindul, hogy a gyaloglás közben megváltsa a saját életét. Mert bármennyire ott a kerettörténet, ami azt mutatja, hogy ez a gyaloglás nem önmagáért való, hanem a barátért, aki haldoklik, ez akkor is egy öncélú, önkúráló séta keresztül a szigetországon. Nagy erénye a könyvnek, hogy ezt a végén maga a főhős is belátja.
Egy nagyon nehéz és nagyon hosszú könyvben teszi le Demszky Gábor a pályatörténetét az érdeklődő olvasóknak. A száraz és nehézkes stílus mögött azonban egy nagyon érdekes ember, bátor és önkritikus karrierje tűnik elő.
„Arról, hogy Vonnegut jó író volt-e vagy sem nem érdemes itten mélázni, főleg egy könyve után, azt is évekkel ezelőtt olvastam, nem tudnám megítélni (és ahogy az önéletrajzíróját próbálom megfejteni én a legjobban sikerült Vonnegutot olvastam), de az az életrajzból kiderült, hogy embernek elég pocsék volt.”
Nekem az Úton kicsit olyan volt, mint a Biblia kamaszkoromban. Egyrészt a szüleim számára egy alapmű volt, főleg Apunak, másrészt a Doors rajongásom idején Jim Morrison révén is állandóan Kerouac könyvébe futottam bele. 33 évesen már kicsit más élmény volt újra olvasni.