"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
Nátha és torokfájás miatt mentem a háziorvoshoz és olyan remekül elláttak, még tüdő röntgenen is voltam, hogy panaszom nem lehet. Igaz feleslegesnek éreztem néhány kört, de ők tudják, ők az orvosok.
A hétvégén volt a szülinapom, (nagy)családilag ünnepeltük meg, és a délután előrehaladtával, ahogy túl voltunk a sütögetésen, a kajáláson meg a csúsztatott palacsintán is kicsit bevert mindenkit az egész nap készülődő eső a házba. Anyu még igyekezett menteni a menthetőt a kinti asztalokról, és ahogy szedte le az elázott terítőt az egyik vasasztalról, annak kiesett a lába és rádőlt az élével Anyu lábfejére. Én a ház közepe táján voltam éppen, de a szörnyű nagy hangra kirohantam.
A Facebookon az ismerőseim elég hosszan vitatkoztak egy origos cikkről, elég parttalanul, dehát politikai, főleg anyagi vonatkozású dolgokban ritkán közelednek az álláspontok.
A téma, ugye, a felsőoktatási törvény új verziója, mióta eszemet tudom ez már kb. a tizmilliomodik, olyan ország ez, ahol véleménye mindenkinek van, kedve a megvalósításhoz úgy tűnik annál kevésbé. Pedig nem lenne baj komolyan szembenézni a közoktatási problémákkal (is), mert nagyok és hosszú távra hatnak. Az ismerőseim felháborodása számomra egy csomó esetben érthetetlen. Elmondom az én véleményemet is. Egynek jó.