Ünnepek
Élni úgy kéne, ahogy az elmúlt tizennégy napban éltem.
Cili címkével jelölt bejegyzések
Úgy érzem, minden rendben
Amikor elhatároztam, hogy apablogot írok, akkor sejtettem, hogy nem a kiságy csavarozásról fog szólni. Néha vannak olyan érzelmi hullámaim, amiket ki kell írnom magamból, főleg Cilivel meg ezzel az egész szülővé válás dologgal kapcsolatban, de néha úgy érzem túl személyes ahhoz, hogy ki is tegyem ide. Ez a blog úgy három hónapja íródik. Többször kidobtam a kukába, egy ideig csak a fejemben volt meg, de most már leírom. Ezt nem tudom jobban szerkeszteni, nem tudom jobban megírni, így meg kicsit feles lett, de ha már ennyit gépeltem legyen publikus. Összegzésnek se rossz az elmúlt lassan két évről, vagy talán még többről?
Játszótér
Idegen világok
Gyerekkoromban egy csomó időt töltöttem a házunk előtti játszótéren, de ahogy ott se tudtam száz százalékosan beilleszkedni, most gardedámként is idegenül mozgok ebben a közegben.
Vasárnap délután a várban
Cili, a lovak és a katonák
Apukának lenni nagy öröm, én már régóta vártam arra, hogy elmehessünk Cilivel erre-arra. Most vasárnap például a budai várban jártunk, ahol egyenlőre még nem Görgey szobra, a turul vagy a fiáker lovai kötötték le, amit mi próbáltunk mutatni neki Zsófival, hanem főleg a murva és a macskakövek. Ettől függetlenül nagyon boldog dolog egy csemetével mászkálni, büszkén mutogatni a őt a világnak és neki a világot.
Biztos pontnak lenni
Én nagyon hosszú ideje szeretnék gyereket. Mostani fejjel visszagondolva nagyon naiv és önző okból akartam: hogy legyen egy tiszta valaki, akit úgy formálhatok, hogy olyan legyen, mint én csak jól sikerülten, mentesen a hibáimtól, esendőségeimtől. Lassan egy éves apaként ezt már nagyon máshogy látom. Cili előtt egy csomó dolgot rosszul láttam, egy csomó mindenben elfogult voltam, emberek, gyerekek, nevelés terén. Mostmár nem hiszem azt, hogy mindent jól fogok csinálni, vagy, hogy mindent jól tudok, vagy, hogy a gyerek egy üres papír akit én írok tele. Csak reménykedni tudok, hogy nem fogom elrontani.