Balatoni vonatút
avagy, hogy ne írjunk céges blogra
Az elmúlt időszakban nem igen vonatoztam, de most úgy alakult, hogy hosszú évek után újra felültem a Buadpest-Balaton távra egy gyors vonatra. Élménybeszámoló következik.
"Soha nem akartam az lenni, aki vagyok" - Európa Kiadó
Az elmúlt időszakban nem igen vonatoztam, de most úgy alakult, hogy hosszú évek után újra felültem a Buadpest-Balaton távra egy gyors vonatra. Élménybeszámoló következik.
Az elmúlt több, mint egy hétben (de jó még majdnem ennyi van hátra!) nyaralni vagyunk. Belföldi turizmus tankönyvi esete, Tisza-tó négy napig, aztán az egyes számú családi nyaralóban még 3 nap, Bélatelepen, most meg Fűzfő. A Balatont ismerem rég óta, a Tisza-tó nagy meglepetést jelentett.
Bélatelep fontos hely az életemben, a családom generációk óta nyaral-telel ott. Az ott töltött napsugaras gyerekkorhoz a Balaton, a barátok és a bicikli mellett nagyrészt a világ legjobb fagyizója is hozzájárult.
Egy ismerősöm a Facebookon ma kitett egy képet, amin a csopaki kertmozi idei programja van. Helyből beugrott, hogy milyen régen és mennyire érthetetlenül zártak be a kertmozik a Balatonnál.
A feleségem nagyon szereti Márquezt, amikor összejöttünk én még egy sort se olvastam el tőle, de a szerelem korai szakaszában a kezembe nyomta a könyveit és én át is rágtam magam egy csomón. A múlt héten a hangoskönyves listákat nézegetve rátaláltama Szerelemről és más démonokról címűre és ha megkínoztak volna se tudtam volna megmondani, hogy olvastam-e már. Szóval letöltöttem és meg is hallgattam. Még mindig nem emlékszem, hogy ez most első olvasás volt-e belőle, vagy már második, de legalább kikristályosodott, hogy miért nem vagyok Márquez rajongó. Már ezért megérte.