Fiatal cigánylányok

Cigány egy élet

Másodrendű állampolgárok Magyarországon

Az elmúlt egy hónapban nagyon sokat kellett a János kórházba járnom. Szülészet, koraszülött osztály, az egyértelmű, az apasággal járó élményen kívül az egyik legnagyobb benyomást a többi hasonló cipőben járó ember sorsa tette rám. Különösen az a pár cigány fiatal, akikkel ott találkoztam. A koraszülött osztályon, de a szülészeten se könnyű senkinek sem, de néha úgy tűnik, hogy nekik az átlagosnál is nehezebb a soruk. Csak mert cigányok, és ez így kurvára nincs jól.

Telegraph road

Rendhagyó szerelmes dalok: végig a pályán

Dire Straits: Telegraph Road

Van ez a rendhagyó szerelmes dalok címkém a blogban, ami elég nagy kihagyásokkal jelentkezget, konkrétan három év alatt ez a harmadik post a témában, de mindegy, mert nem kell sietni. Nehéz elmagyaráznom, hogy miként kerül ide be egy dal, különösen a mostani, mert azért a Telegraph Road tényleg rendhagyó.

Mondjuk azért, mert bennem a szerelemmel összefüggő gondolatokat ébresztett.

fotó: Daily Telegraph

A számtech mindkét oldala.

Korosztályos számítástechnikai problémák.

Kevés olyan dolog van a világon, amire annyira egyértelműen igaz lenne, hogy azok tanítják, akik nem értenek hozzá, mint a számítástechnika. A gyerekszemle blogon olvastam a napokban egy nagyon jól induló, de elég befejezetlennek tűnő cikket a témáról (Hogyan kellene informatikát tanítani a mai gyerekeknek?), azóta motoszkál bennem a kérdés.

Lehet Más A Politika?

Van kalapja, nincs kalapja

Mitől más a politika?

Karácsony Gergely a Népszabadság november 21. számában publikálta – ha nagyon kekec akarok lenni, akkor – védekezését, hogy miért is nem lépett vissza az MSZP javára, mikor éppen ő indítványozta a visszalépést. De ugyanezt az írást feltették a bontsukle.hu sitera is, én itt találkoztam vele pár órája.

Bájos, hogy pont egy ilyen, szabadkozó írás egy ilyen elnevezésű honlapon jelenik meg, persze az egész honlap, az LMP-vel együtt vicces, hisz a legpasszívabb parlamenti pártról van szó itt. A bontás áll a legtávolabb tőlük.

Magyar igazolvány 2002 - MTI fotó: Németh György

Lakva jó

pár gondolat a kettős állampolgárság következményeiről

Január végén volt egy nagyobb kirohanásom ezen a blogon az állampolgársági törvény miatt. Akkoriban azt írtam, hogy senkinek nem jó, hogy olyan emberek, akik nem itt élnek bármilyen szinten is beleszólnak az itteni ügyek intézésébe. Azt írtam, hogy ez nem jó se nekik se nekünk, és ha meg nem kapnak jogokat, akkor meg olyan másodrendű állampolgárok lennének, ami meg megalázó nekik, szánalmas nekünk.

Mindegy, mert a kettős állampolgárság, szavazati joggal egyetemben életbe lépett, amire a környező országok is reagáltak, olyik nem csinált semmit, olyik meg, mint Szlovákia, hozott egy olyan törvényt, hogy aki más állam állampolgára az automatice nem lehet Szlovák állampolgár. Lehet, hogy durva, de szívük joga, hogy ezt meglépjék.

Lin Yutang

Tradicionális családregény

Lin Yutang: Egy múló pillanat

Talán még nem is voltam gimnazista, mikor anyu egyszer elkezdte felolvasni az Egy múló pillanatot nekem, azzal, hogy ebben a regényben benne van mindenki a családunkból. Ők gyerekként azt keresték, hogy melyik szereplő kire hasonlít leginkább. Jó játék volt, úgy olvastuk végig a könyvet, hogy mindig megbeszéltük, hogy ez ki lehetne közülünk.

Gárdonyi Géza: Isten rabjai - borító

Az elrejtett szívek

Gárdonyi Géza: Isten rabjai (gyerekeknek átdolgozott kiadás)

Az Isten rabjait azért vettem újra elő, mert a moly.hu indított egy szerzetesekről, kolostorokról szóló olvasás kihívást. Mivel ezt a könyvet még gyerekkoromban olvastam és úgyis többször eszembe jutott mostanság hát elkértem a szüleimtől, hogy újra olvashassam.

Az 1943-as, Dante kiadó féle gyerekek számára átdolgozott kiadás van meg nekem, nagyon szép kis grafikákkal és szó szerint a könyvbe ragasztott festményekkel. Egy 9-10 évesnek egyszerűen tökéletes kiadás, az enyhén sárgult lapok, a szép színes és fekete fehér képek, a régies betűtípus. Telitalálat.

Matolcsy György - bukott pénzügyminiszter

A forradalom után?

A forradalom sem más, mint minden ezen a földön, vagy sikerül, vagy nem. Nálunk, magyaroknál a forradalom nemzeti intézmény, szeretjük szabadságharccal ötvözni, nemzeti sajátság. Úgy tűnik innovatívak is lettünk a témában, legalábbis szóban, mert az elmúlt másfél évben itten forradalom volt ugye, egy vívmánya az lett, eddig a reformot és megszorítást sikerült szitokszóvá tenni, most ugyanezt játsszuk el az unortodoxszal, na meg magával a forradalommal is.

A forradalom lelkes dolog, de rendkívüli helyzeteket hoz és az emberek nem szeretik a rendkívüli helyzeteket. Hosszan semmiképpen. Ha aztán a forradalomról kiderül, hogy nem is volt az, vagy elbukik, akkor a forradalom vezetői el szokták hagyni az országot. Történelmileg a keleti irány a divatos, „törökbe” járnak a bukott forradalmárok. Onnét még lehet levelezni, ámerikába hajózni és úgy áltuljában kintről vegzálni az itthon szarban hagyott népet.

Jó szokás ez, ajánlanám a jelenlegi forradalmáraink figyelmébe is.

Az önmagáért való küzdelem...

Lassított mellettünk a világ…

Olvastam ebéd közben a Véleményvezér mai eszmefuttatását, hogy, ha bedől az euró, akkor Magyarországnak annyi. Míg falatoztam és a telefon kijelzőjén igyekeztem végigolvasni a cikket, az merült fel bennem, hogy milyen elképzelhetetlen dolognak tűnik, amit most csinálok. Én, az alapvetően liberális beállítottságú ember egyetértek a közép-jobbos újsággal. És, ha nem is mindenben, mert a Véleményvezér számomra sokszor vállalhatatlanul idióta dolgokat tud írni, de igazából közeledhet annyit a véleményünk egymáshoz, hogy ha választani kéne társat a bajban, akkor lehet, hogy őt választanám.