GeekZone Nincs hozzászólás Őri András
Frei Tamás

Ki a hüje?

Frei Tamás a virtuális születésről.

Frei Tamásról is volt egy véleményem már jó ideje, a Metro-ból Metropolá váló újságról is, de azt nem gondoltam, hogyha ezek ketten összekerülnek, akkor micsoda kapitális baromság születik majd belőle. A mandiner cikkajánlója irányított át a metropol oldalára, mert az internet befolyását firtatta a születendő gyerek névadásával kapcsolatban. Számomra ez most időszerű téma, hónapokon át gyúrtuk, hogy mi legyen a gyerek neve. Mégis, ez a cikk egyszerűen siralmas.

Közélet és politika Nincs hozzászólás Őri András
Schiffer András | forrás: internet

A rántotthús mellől

Schiffer Anna megfedte az unokaöccsét.

Vannak pillanatok, mikor úgy érzem, hogy a blogom eredetileg kitalált kategóriái kevesek. Ennek a cikknek legszívesebben a vicc, netán a magyar ugar kategóriát kéne viselnie, az, hogy végül közélet lett belőle egyrészt kényszer, másfelől szomorú. Mert mi is történt voltaképpen? A nagynéni nem ért egyet politikailag az unokaöccsével és a jó fiú családi érzéseire apellálva megfedi. Megannyian átéltünk már hasonlót, a vasárnapi ebédnél a második rántott hús előtt egy túlbuzgó rokon villával hadonászva elmondja, hogy bezzeg a nagyapád ha ezt tudná…

Közélet és politika Nincs hozzászólás Őri András
Böjte Csaba

Böjte atya és az elviccelődött egzisztenciák

Levél-blog Böjte Csabának.

Tegnap este lefekvés előtt nézelődtem a neten, és már nem tudom milyen fórumon találtam egy linket, Böjte Csaba gondolatai az államcsődről. Hát mit mondjak olvastam már sok baromságot életemben, olyat is, amit székely virtusra fogtak, de ez azért magasan viszi a pálmát.

„A beszélgetés újból és újból ugyanabba a témába torkolt: „Kevés a pénz! Meg egyáltalán mit gondol a kormány, ennyi fizetésből meg lehet élni?” Én próbáltam jópofa lenni és viccel elütni az élét a durva beszédnek. A székely ember régebb is kikacagta a feléje tornyosuló gondokat, és jókedvű, vidám szemmel nézve, legtöbbször kiderült, hogy nem is annyira megoldhatatlanul félelmetes az a fojtogató gond, mely elnyeléssel fenyeget.”

Billentyűzetet ragadtam, hogy kvázi-levelet írjak Csabának.

Könyvek Nincs hozzászólás Őri András

Felejthető leszbikus nyavajgás

Lovas Nagy Anna - Verazélet

Megyek az utcán, zebra: 1könyv verazélet. Várok a villamosra, kuka: 1 könyv verazélet. Röpke két hét után már kezd érdekelni, hogy mi lehet az, amiért több hektó fehér festéket kentek fel a kutyaszar, cigicsikkek és kiszáradt hányásfoltok közé Budapest utcáin. Aztán jön egy kritika a Narancsban és a könyvet megkapom névnapomra.

Így elolvasva, csak annyit mondhatok: verazélet.

Közélet és politika 4 hozzászólás Őri András
a night at the Opera

Úri vircsaft?

Tüntetés az Operánál.

Ha az embernek gyereke születik, akkor úgy tűnik, hogy elfolyik az ideje. Tegnap este például nem is volt esélyem, hogy kimenjek az Operához, pedig nagyon ott lett volna a helyem, így csak a nagyobb híroldalak percről percre rovatára tudtam támaszkodni, hol telefonról, hol a gép elé ülve egy kicsit. Végre úgy tűnik, hogy tényleg sikerült együtt mozdulnia a politikának és a civil szférának. És ez jó.

Közélet és politika 2 hozzászólás Őri András
Kék autó Havannában

Ápol, eltakar

Miért nem megoldás országot váltani?

Sosem voltam melldöngető hazafi. Mindig gyanakodással és cinizmussal eltelten figyeltem azokat, akik képesek voltak elérzékenyülni _minden_ pillanatban a himnuszon, akiknek a Szent Korona több volt, mint egy tárgy, akik Árpádig bírták visszavezetni a családfájukat meg ilyesmi. Mindig úgy éreztem, hogy ez nem igazi honszeretet. Ez látszat, álca, egyszerű emberi butaság.

Hazafinak azt gondolom, aki itt él, itt dolgozik, aki amit csinál az alapvetően Magyarországnak jó. Működtet egy vállalkozást, képeket fest, regényeket ír, gyerekeket tanít vagy kereskedik kül- és belföldön. Ennél nagyobb hazaszeretet nem létezik. Fenntartani nap, mint nap egy államot. Létezni benne, belakni és használni. A többi lózung.

Közélet és politika 2 hozzászólás Őri András
Elbontják a Magyar Köztársaság táblát

A folyamatban lévő hazaárulás

A Magyar Köztársaság emlékezete

Hazaárulás vagyon folyamatban feleim. Ez egy nagyon kemény szó, de vannak pillanatok, amikor kemény szavakkal lehet csak leírni az igazságot. A hazaáruló szó, amúgy megkopott, elvesztette jelentőségét, hisz annyi március tizenötödikén és október huszonharmadikán ordítozták, boldog tojásdobálás közben, hogy az ember már fel se kapja rá a fejét. Ja, megint egy kis hazaárulás, és eszi tovább a pirítóst.

Adjuk vissza ennek a szónak a böcsületét én azt mondom!

Közélet és politika Nincs hozzászólás Őri András
Gyurcsány Ferenc Fotó: AP / Szandelszky Béla

A jövő reménysége?

A Demokratikus Koalícióról

Ez a blog is részletesen foglalkozott (Hidd el, hogy jobban jársz velem, Hová tűnt a politika?, Alternatívák, Az a zsebünkre megy…) az MSZP 8 éves ciklusa utáni vajúdásával, ami végül egy eddig egyedülálló pártszakadáshoz vezetett. Nehéz megjósolni, hogy mi lesz a kiszakadt, egyszerűen csak Gyurcsány-pártnak aposztrofált Demokratikus Koalícióval. Van nekik egy honlapjuk (amiről jobb lenne nem is beszélni, olyan gagyi, hogy fáj), egy árnyék frakciójuk és egy erős, ám elhasználódott vezetőjük.

GeekZone Nincs hozzászólás Őri András

Negyed év után.

Hol tart ma a Google Plus?

Az egyik ismerősöm a Facebookon ezt írta ma: „Jájj. Megváltozott a Youtube felülete. De még a logója is :(„.

Megnéztem én is az oldalt, még reggel. Nekem tetszett. A YouTube valahogy mindig olyan rendezetlen benyomást keltett bennem, és azóta is hiába nézegetem a logót, nekem nem úgy tűnik, hogy megváltozott volna. De a beszélgetés elindult, hamar átterelődött a Google Plusra, meg egy korábbi blogbejegyzésemre. Aztán úgy döntöttem utánanézek, hogy azóta mi változott. Hát lássuk.

Közélet és politika 2 hozzászólás Őri András
Robert Capa: A milicista halála

„Legyen béke, szabadság és egyetértés”

A magyar alkotmányos demokrácia kudarca.

Úgy tűnik, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinél mostanában túlteng a kormány gyalázás a blogoldalán. Dehát könyörgöm, mit lehet még tenni? Engem érdekel a mindennapi politika, az alig másfél éves apátiámból Orbánék úgy ráztak fel, mintha magasfeszültséget vezettek volna belém. Azt gondoltam, hogy hülye itt mindenki, erre nem érdemes időt vesztegetni, aztán jött ez a pár agyagbáb és kiderült, hogy azért lehet még hülyébbnek is lenni.
Grafomán is vagyok kicsit, és annyi magas labdát dobálnak fel, ha nem ütném le őket fizikai fájdalmaim lennének.

Ezek mellett arról fog a gomb utáni rövid eszmefuttatás szólni, hogy miért gondolom azt, hogy ennek a zsákutcának a végén nem egy téglafal van, hanem puskák. Ami sokkal-sokkal rosszabb.