Emlékszem a Szonda Ipsosban ültem azon a napon, valami idióta cigarettázási szokásokat havonta vizsgáló kutatás eredményeit kellett összerendeznem értelmes táblázatokba meg grafikonokba és megcsörrent a telefonom. Az unokaöcsém volt, hogy én maradtam, az utolsó reménysugárnak, hogy beszéljek a Húga, az én unokatesóm álesküvői buliján. (A dolgon a beszédben sokat szépítettem, de legyen itt az örökkévalóságnak az igazság is. Amúgy Bilbósan elnézést kérek mindenkitő, aki eddig nem így hallotta.) Pikánsnak éreztem a kérést, s mivel az ilyen dolgokat kedvelem hamar belementem, de az előre megírt szöveget átírtam a magam szájaíze szerint, és most megtaláltam és úgy vélem, hogy szerénytelen legyek, ahhoz képest, hogy egy délutánom volt rá, amit munka helyett a Baross utcai McDonalds talponálló asztalánál körmölve töltöttem, kólák és hamburgerek boldogító társaságában: egész jó lett.
Ez egy barom. Nem azért, amit ír, hanem ahogy ír. Eleve mennyire gáz már LOLozni. Ez nem chat. Ennél csak az volt gázabb, mikor egyes WoW játékostársak élőbeszédben azt mondták: LOL. Másrészt az ilyen mondatoktól bírok hupililát hányni: Miért történik mindez, in the first place? Ki tudna egy így megírt szöveget komolyan venni?
Azt mondja a Jávor Benedek a HVG.hu szerint, hogy tárgyalni kell az LMP-nek is az Együtt 2014-hez csatlakozásról. Tisztázni kell, hogy az Együtt 2014 hogyan viszonyul a rendszerváltást követő két évtized kudarcaihoz, a társadalom kettészakadásához, az oktatási rendszer véglegesen egyenlőtlenné válásához, a nyolcvanas évek neoliberális gazdaságpolitikai eszméinek kudarcához – mondta. Szerintem azt is tisztázni kéne, […]
Ahogy azt már a múltkor is írtam, nekilátok végre gatyába rázni az oldalt, beépíteni a funkciókat és koherens egészé varázsolni. Időm nincs sok rá, de ma este egész szépen megoldottam a jquery és php programozását a saját elképzelt menürendszeremnek. Holnap feltöltöm a fejlécet tartalommal, aztán jöhet a főoldal. Tanulságok: Ha jquery tabolt fejlécet csinálsz, akkor […]
Az elmúlt hetekben a Facebook felhasználók tömegével találkozhattak azzal a felhívással, ami az oldalak követőit arra buzdította: iratkozzanak fel az oldal értesítőre, mert egyébként többet nem látszik majd az oldal a hírfolyamukban. Ez persze főleg a márkáknak, cégeknek volt ijesztő, a felhasználóknak inkább egy erős fegyvert adott a kezükbe a közösségi média kampányok ellen. A következő cikk mindkét szereplő részéről bemutatja a változásokat.
Anyámnak a Facebookon rengeteg ismerőse van, én igyekszem kordában tartani, hogy kit jelölök be, vagy fogadom el a jelölését, mert azt gondolom, hogy egy egészséges 150-200 fő után már értelmetlen a dolog. Átláthatatlanná és kuszává válik az oldal. De visszatérve a kiindulásra, tehát: Anyunak rengeteg ismerőse van és érdekes megnézni néha az ő adatlapján keresztül az átlagos Facebook userek viselkedését, képeit és üzenőfali megosztásaikat, mert gyöngyszemekre lehet akadni. Ilyen volt a kép is, amit ehhez a bloghoz fűztem hozzá.
A funkciókat, amiket az elmúlt fél évben megálmodtam a blogomnak sikerült beépítgetni, nem volt gyors, nem volt egyszerű, még szervert is váltani kellett hozzá, de megvannak. A tartalmakat szűrni tudom a felhasználóim között, ami oda is vezetett, hogy az eddig anonim olvasóim elkezdtek regisztrálni, ennek örülök. Van egy király fotóblog felületem, ami a design gyerekbetegségeiből adódóan […]
Tegnap óta 3 percenként kattintgatom a Gmail fiókomat, hogy aktiválják-e már rajta az új felületet. Erre reggel a kolléganőm a szokásos kiborulás keretében a gépéhez ráncigált, az első amit az irodai gmail fiókjába belépve megláttam egy szép kis popup ablak, hogy engedélyezi-e az új felületet. Mindig azok kapják a dolgokat, akiknek a hátuk közepére se […]
Én nagyon hosszú ideje szeretnék gyereket. Mostani fejjel visszagondolva nagyon naiv és önző okból akartam: hogy legyen egy tiszta valaki, akit úgy formálhatok, hogy olyan legyen, mint én csak jól sikerülten, mentesen a hibáimtól, esendőségeimtől. Lassan egy éves apaként ezt már nagyon máshogy látom. Cili előtt egy csomó dolgot rosszul láttam, egy csomó mindenben elfogult voltam, emberek, gyerekek, nevelés terén. Mostmár nem hiszem azt, hogy mindent jól fogok csinálni, vagy, hogy mindent jól tudok, vagy, hogy a gyerek egy üres papír akit én írok tele. Csak reménykedni tudok, hogy nem fogom elrontani.