"Az éjszaka elöttem és nincs mit vesztenem" - Európa Kiadó
Nézegettem ma este ennek a blognak az Analytics adatait, és meglepődtem. Jó ideje nem néztem már át tüzetesen, maximum a napi forgalmi összesítőt pörgetem át. A jelenlegi design, meg az elmúlt időszak összes próbálkozása azon alapult, hogy megfeleljen az oldal mindenféle eszköznek. Mindenféle felbontásnak. Ezért nem bírom megtalálni a tökéletes listázó nézetet például. És erre […]
Emlékszem azokra a délutánokra gyerekkoromból, amikor ültem a padlón és Legoztam, vagy rajzoltam, közben a szüleim mindig hallgattak valamit. Anyu sokszor mosott (az automata mosógép előtti korról van szó) felolvasott versekre; Berzsenyi, Faludy-Villon. Apu zenéi már mások voltak, régi bluesok és különleges rock csemegék, no meg a 80-as évek undergroundja. A Popzene című Európa Kiadó album például ugrott egy helyen, kimaradt a taktus. Tegnap mikor álltam a ZP-ben és hallgattam hiányzott az a szakadás, ahogy ugrik a tű, de ezt leszámítva az év koncertjén voltam.
Több helyen láttam S. Ábel ügyében a Különvélemény című filmet emlegetni. Bár elég szar volt, de a párhuzam azért valóban megvan.
Kilenc napja nem használom a Facebookot és egyre nehezebbé válik az élet miatta.
Az elmúlt időszakban nem igen vonatoztam, de most úgy alakult, hogy hosszú évek után újra felültem a Buadpest-Balaton távra egy gyors vonatra. Élménybeszámoló következik.
Az első két nap Facebook nélkül. Élménybeszámoló és a Twitter, mint svájcibicska jellegű pótlék.
Úgy döntöttem, hogy kipróbálom egy hónapig közvetlen Facebook használat nélkül az életemet. Közvetlen Facebookot írok, mert nekem a munkám része a Facebook használata, de azt meg tudom oldani, hogy a saját accountomat azt nem használom. Maximum passzívan. Passzívan, azt hogy? Írni a Google+ és a Twitter lesz nekem, ezek be vannak drótozva a Facebookba, így […]
A Terra Novat sok kritika B-kategóriás mozifilmhez hasonlította, ami a feltörőben levő sorozatiparban túl erős stigma: nem véletlen, hogy nem készült epizód az első évad után. Szerintem sem rossz az összehasonlítás, a sztori még összekapta magát, de a karakterek és a színészek elsírtak. Jobb, hogy elengedték.
Amikor elhatároztam, hogy apablogot írok, akkor sejtettem, hogy nem a kiságy csavarozásról fog szólni. Néha vannak olyan érzelmi hullámaim, amiket ki kell írnom magamból, főleg Cilivel meg ezzel az egész szülővé válás dologgal kapcsolatban, de néha úgy érzem túl személyes ahhoz, hogy ki is tegyem ide. Ez a blog úgy három hónapja íródik. Többször kidobtam a kukába, egy ideig csak a fejemben volt meg, de most már leírom. Ezt nem tudom jobban szerkeszteni, nem tudom jobban megírni, így meg kicsit feles lett, de ha már ennyit gépeltem legyen publikus. Összegzésnek se rossz az elmúlt lassan két évről, vagy talán még többről?
Gyerekkori nyár. Ez, leszámítva néhány nagyon szegény sorsú embert mindenkiben valami napsugaras, jó érzést hoz fel, ami után feltolulnak az emlékek. Nekem is így van, ha nyár meg gyerekkor szókapcsolatokat hallok, akkor nekem a Balaton ugrik be. Jó dolgom volt, a családi nyaraló rendelkezésünkre állt, anyukám pedagógus volt, így amikor nekem elindult a szünidő automatikusan […]