Dőlnek a szobrok

Tegnap végre letisztult a kép. Nincs jobb és bal oldal ma Magyarországon, nincs olyan, hogy ez jobb meg rosszabb. Csak olyan van, hogy vállalhatatlan. Bajnai Gordonra én egy éve – lassan annyi – nagy várakozásokkal tekintettem, és ügyes ember is, nem kellett neki egy év, hogy teljesen le is romboljon minden optimista, belé vetett hitet.

Nem gondolom én őt hülyének, csak gyengének. Nagyobbat harapott, mint amit meg tudott rágni. Úri viselkedést és okszerű viselkedést várt el azoktól az evezősöktől, akiknek beugrott a hajójába. De mi lett? Megették egy röpke év alatt.

• Nem lesz ő már miniszterelnök.
• A programja sosem fog megvalósulni.
• A nevét sikerült a libákon túl összefogni az elmúlt 22 év egyik legkínosabb, legbecstelenebb és legprolibb eseményével, Orbán szobrának a lefejezésével és városban körbehordozásával.

Az, hogy a Milla és a Szolidaritás hülyék, bárkinek, aki eljárt a rendszeres tüntetésekre nem kellett, hogy meglepetés legyen, az, hogy valaki hülyékkel köti össze magát nem ígér nagy jövőt. Tegnap több szobor dőlt le, nem csak az a papírmasé. Ledőlt az a szobor is, ami azt jelezte, hogy ebben az országban van még remény értelmes és józan alapon politizálni, hogy van egy értelmiségi lehetőség is.

Miért szavazna bárki az ellenzékre, aki nem teljesen elfogult az irányukban? Mivel tudnak többet felmutatni?

• Összetartással?
• Józan politizálással?
• Európai állampolgárhoz méltó viselkedéssel?

Nem. Semmivel. A Fidesz és a többi közé nyugodtan behúzhatjuk az egyenlőségjelet. A Másik Magyarország megnyerte a versenyt.

Ennek itt most vége.