A közösségi média torzító hatása

Minden reggel, az irodai első, a napi második tejeskávém mellett átfutom a Google Analyticsot, a legfőbb kulcsszavainkra a SERP-et. Ehhez inkognitó ablakos böngészőt használok, mert akkor az én és a barátaim online élete nem befolyásolja a találati listákat.

Miközben görgetek és mormogok, sokszor lépegetek be különböző felhasználókkal is, például Rékával, hogy megnézzem egy kevésbé elkötelezett ember számára miként néz ki az első tíz hely. Szörnyű nagy a különbség, az elvileg zágrábi lakhelyű felhasználóm szinte semmit nem lát abból, amit dolgozom, és az én fiókomhoz képest mindenki más más eredményt kap. És mellé ott van a kijelentkezett böngészős, elvileg tiszta lista.

Azon töprengek van-e még értelme egyáltalán az egész SEO-nak, nem egyszerűbb-e befizetni ezt a pénzt Adwordsre és elküldeni nyugdíjba az összes keresőoptimalizáló szakembert. Egyszerűen nem tudsz megküzdeni a helymeghatározás, a közösségi hálók és az egyéni kattintási szokások torzító erejével.

Hetek óta, mióta kijött az új Pingvin algoritmus, elképedve figyelem a Google Dancet, az ide-oda csúszkáló helyezéseket. És basszus a legjobb áruházaink és szakmai lapjaink lejjebb csúsztak, de ettől függetlenül több a látogató, többet csörög a telefon.

Lehet, hogy azért, mert a tiszta lista olyan, mint a newtoni fizika? Működik, de nem pontos.

Akkor meg miért az az etalon?