Google+ puska
Összeszedtem pár olyan dolgot, amik egyszerűvé teszik a Google+ használatát. egy részüket talán ismered, de biztos találsz olyat, ami újdonság!
"Soha nem akartam az lenni, aki vagyok" - Európa Kiadó
Összeszedtem pár olyan dolgot, amik egyszerűvé teszik a Google+ használatát. egy részüket talán ismered, de biztos találsz olyat, ami újdonság!
Újabb hangoskönyvön vagyok túl, pontosabban még a múlt héten fejeztem be, csak nagyon sok meló volt és nem igazán maradt időm megírni azt a pár gondolatot, ami eszembe jutott erről a könyvről.
Henry Schliemann a főszereplője ennek a könyvnek, de annyira a felesége bőrébe bújva, hogy inkább tűnik elbeszélésnek, visszaemlékezésnek. Henry Schliemannról az első emlékem az, hogy az általánosban Anyu, aki a történelem tanárom is volt, egy nagyon kalandos életrajzot mesél róla. No ez a könyv kicsit kiábrándítólag hatott, mert feltárta Henry Schliemann sötét oldalát is, minden nagyszerűsége mellett.
Nem nagyon beszéltem, pontosabban írtam, itt a blogon arról, hogy hamarosan apa leszek. Voltak rá célzások, de egy ideig általános volt a titkolózás, aztán meg a babona, aztán meg valahogy az egész néha még mindig hihetetlen, szóval bár nagyon sokat foglalkoztat eddig szó se volt itt róla. Viszont mióta kézhez kaptam a fizetésemet azóta ugrálta kezemben, hogy én rácsos ágyat akarok már venni, mert egyre többet foglalkoztat, hogy a gyerekszobát be kéne rendezni, már csak négy hónap van hátra.
Vááá! Keith Richards könyvéről kritikát írni nem kis feladat.
Van, ugye egyrészt a könyv meg a van a faszi. Két tök külön dolog.
Itt van Keith, aki írt egy könyvet az életéről, pedig még jócskán aktív zenész, nem vonult vissza, a könyv megjelenése óta is van új Rolling Stones lemez, sőt film, sőt 4 lemezes DVD, sőt azt is nyilatkozta, hogy formában vannak és jön a következő lemez. Szóval egy – hálisten – nem lezárt sztori és ez egyben a könyv baja is. Kurva jó, megy megy, érdekes, megtudsz egy csomó olyan dolgot, amiről addig fogalmad sem volt, a Rolling Stones sztoriból is kapsz egy durva adagot és a könyv vége meg tök befejezetlen. Nem véletlen, életrajzi regényt inkább a visszavonult emberek szoktak írni.
A mai adagban a barátok és ismerősök rendszerezését nézzük át első körben. Erről elmélkedtem, némileg magamat ismétlő jelleggel, a cikk elején hosszabban, ha unod már nyugodtan görgessed át.
Miután lerok mindent a körök – pofonegyszerű – beállítási lehetőségeiről a megosztás kerül terítékre. A megosztás a közösségi oldalak, így a Goggle+ lelke. A Körök segítségével a megosztás nagyon egyszerűvé válik, átnézzük az automatizált beállításokat és hogy miként tudsz te gyorsan személyre, vagy körökre szabott megosztást készíteni. Végül pár szó következik az újraosztás tiltásáról.
Elképzeléseim szerint lesz még cikk a Sparksról, a Hangoutsról és a Chrome-Google+ viszonyáról, illetve egy önálló írás a Google+ mobil verziójáról, ami sokkal többet tud, mint a netes verzió!