"Soha nem akartam az lenni, aki vagyok" - Európa Kiadó
Jobs halála meglepően felkavarta az internetes közösséget, sőt még a nem interneteset is. Talán pont egy halálon lehet lemérni, hogy miként változnak meg az értékek és a súlyok a világban. Persze a halálhír után nem sokkal jöttek a rossz viccek és a lila gőzöktől terhes faszságok is. Egy utóbbi nyomán ragadtam billentyűzetet.
Ha Passuth a legnagyobb magyar történelmi regény író, akkor bízvást mondhatjuk azt is, hogy a földkerekség legnagyobbja a témában Graves. Mégis a Jézus királyban többet tett, mint szokott. Nem csak megírt egy történelmi időszakot, egy személyt, hanem újraértelmezte Jézus egész munkásságát. Pont ezért, mint regény nem is túl jó, de mint tanulmány is kevés. Könyvnek viszont kitűnő.
Ennek a blognak az elmúlt 4 hétben háromszor indultam neki. Valahogy sose sikerült úgy, hogy kipostoljam, szóval ment a kukába. Valószínűleg azért is, mert én magam is tanácstalan vagyok, hogy mit gondoljak az egészről. Ez persze még nem baj, én csak egy átlagos választópolgár vagyok, nekem még van 2,5 évem, hogy gondolkozzam, de az a baj, hogy az MSZP már 2006 óta ezen gondolkozik, és attól mert most előre láthatólag eljött a végső pillanat, mikor már nincs hátra, még most se okosabbak, mint 5 éve.
Vagyon nekem egy nagy hiányosságom, olvasó emberként, hogy nehezen veszem rá magam a kortárs magyar irodalom olvasására. Igazából meg nem tudnám mondani, hogy miért, megmaradtam Esterházynál, néha Vámos, de ők meg már olyan régóta vannak a pályán, hogy bár kortársak mégis inkább olyan nagy öregek státuszban vannak nálam.
Szóval nagy marhaság, de valahogy annyi rossz élményem volt, hogy kerülöm a kortárs magyar írókat. Ellentétben szülőatyámmal, aki éppen a múlt hétvégén mondta, hogy olvasott egy nagyon jó könyvet, Vonalkód a címe és a Tóth Kriszta írta, akit ő nagyon szeret. Majd alkalomadtán olvassam el, mondta, ahogy ő már csak szokta, én meg belül rándultam egyet, jaj ne egy kortárs. De, gyakorló fiúként mondtam, jó így lesz. Alkalomadtán. No, erre jött a nemezis, kedden kifogytam a türelmemből munka közben és ilyenkor hangoskönyvek után nyúlok, sajna mindent végighallgattam már és a Pendragon legenda is megvolt már kétszer az elmúlt két hónapban és bár azt bármennyiszer most másra vágytam. Szóval irány az internet, a fórum, ahonnét beszerzem a hallgatnivalót. Első oldal, első link: Tóth Krisztina. Vonalkód. Na jó, mondom, alkalomadtán.
Begyűrűzni látszik kis hazánkba is digitális kor, a 17. népszámlálást (remélem jól emlékszem a sorszámra) már elektronikusan is lehet teljesíteni, jómagam ezt is cselekedtem. A népszámlálás jó dolog, fontos dolog, és mégis a legtöbb ember rühelli. Számomra érthetetlen.