"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
Kevés olyan dolog van a világon, amire annyira egyértelműen igaz lenne, hogy azok tanítják, akik nem értenek hozzá, mint a számítástechnika. A gyerekszemle blogon olvastam a napokban egy nagyon jól induló, de elég befejezetlennek tűnő cikket a témáról (Hogyan kellene informatikát tanítani a mai gyerekeknek?), azóta motoszkál bennem a kérdés.
Karácsony Gergely a Népszabadság november 21. számában publikálta – ha nagyon kekec akarok lenni, akkor – védekezését, hogy miért is nem lépett vissza az MSZP javára, mikor éppen ő indítványozta a visszalépést. De ugyanezt az írást feltették a bontsukle.hu sitera is, én itt találkoztam vele pár órája.
Bájos, hogy pont egy ilyen, szabadkozó írás egy ilyen elnevezésű honlapon jelenik meg, persze az egész honlap, az LMP-vel együtt vicces, hisz a legpasszívabb parlamenti pártról van szó itt. A bontás áll a legtávolabb tőlük.
Január végén volt egy nagyobb kirohanásom ezen a blogon az állampolgársági törvény miatt. Akkoriban azt írtam, hogy senkinek nem jó, hogy olyan emberek, akik nem itt élnek bármilyen szinten is beleszólnak az itteni ügyek intézésébe. Azt írtam, hogy ez nem jó se nekik se nekünk, és ha meg nem kapnak jogokat, akkor meg olyan másodrendű állampolgárok lennének, ami meg megalázó nekik, szánalmas nekünk.
Mindegy, mert a kettős állampolgárság, szavazati joggal egyetemben életbe lépett, amire a környező országok is reagáltak, olyik nem csinált semmit, olyik meg, mint Szlovákia, hozott egy olyan törvényt, hogy aki más állam állampolgára az automatice nem lehet Szlovák állampolgár. Lehet, hogy durva, de szívük joga, hogy ezt meglépjék.
Talán még nem is voltam gimnazista, mikor anyu egyszer elkezdte felolvasni az Egy múló pillanatot nekem, azzal, hogy ebben a regényben benne van mindenki a családunkból. Ők gyerekként azt keresték, hogy melyik szereplő kire hasonlít leginkább. Jó játék volt, úgy olvastuk végig a könyvet, hogy mindig megbeszéltük, hogy ez ki lehetne közülünk.
Az Isten rabjait azért vettem újra elő, mert a moly.hu indított egy szerzetesekről, kolostorokról szóló olvasás kihívást. Mivel ezt a könyvet még gyerekkoromban olvastam és úgyis többször eszembe jutott mostanság hát elkértem a szüleimtől, hogy újra olvashassam.
Az 1943-as, Dante kiadó féle gyerekek számára átdolgozott kiadás van meg nekem, nagyon szép kis grafikákkal és szó szerint a könyvbe ragasztott festményekkel. Egy 9-10 évesnek egyszerűen tökéletes kiadás, az enyhén sárgult lapok, a szép színes és fekete fehér képek, a régies betűtípus. Telitalálat.