"Kitaláltam és attól kezdve van" - Biorobot
Ezt a blogbejegyzést kb. negyedszer kezdem újra el, Olyan téma, amiről megint csak megvan a magam egyéni véleménye, de mostanság úgy tűnik, hogy ezzel a véleménnyel belga vagyok. Arról van szó, hogy a diplomás elvándorlás korántsem olyan fekete-fehér, mint azt bármelyik oldal is állítja.
Nagyon izgatottan vártam a tegnapi LMP kongresszus végkifejletét, mint azt a magyar belpolitika iránt érdeklődést tanúsítók közül bárki más is. Meglepődtem volna, ha más eredmény születik.
A Facebook számos ember számára a gátlástalan adatlopó szinonimája, és hiába igyekszik a vállalat ezt a képet újabb és újabb adatvédelmi fejlesztésekkel feledtetni nem javul a helyzet. Az emberek gyűlölik, de használják a Facebookot, mert úgy érzik nincs jobb. Ebben tévednek, persze, de abban nem, hogy a Facebook összes intézkedése kirakat, míg a Share funkciót nem lehet tiltani, ahogy például a Google Plusban lehet.
Éjszaka van. Az előbb ébredtem, de moccanni nem akarok, mert akkor Zsófi talán felébredne. Itt szuszog, hozzámbújva, lassan, egyenletesen. A felhőket látom csak innen a padlóról, ahogy kinézek az ablakon, vörösek a város fényeitől. Odakinn az éjszakában hangosnak tűnő berregés, ahogy elhúz egy – egy autó. A felhőkön szabályos pörgéssel fénypontok tűnnek fel, hirtelen megállnak, mintha megijednének, vagy gondolkodnának aztán megindulnak visszafelé, pont onnan, pont azon az útvonalon amin jöttek.
Emlékszem a Szonda Ipsosban ültem azon a napon, valami idióta cigarettázási szokásokat havonta vizsgáló kutatás eredményeit kellett összerendeznem értelmes táblázatokba meg grafikonokba és megcsörrent a telefonom. Az unokaöcsém volt, hogy én maradtam, az utolsó reménysugárnak, hogy beszéljek a Húga, az én unokatesóm álesküvői buliján. (A dolgon a beszédben sokat szépítettem, de legyen itt az örökkévalóságnak az igazság is. Amúgy Bilbósan elnézést kérek mindenkitő, aki eddig nem így hallotta.) Pikánsnak éreztem a kérést, s mivel az ilyen dolgokat kedvelem hamar belementem, de az előre megírt szöveget átírtam a magam szájaíze szerint, és most megtaláltam és úgy vélem, hogy szerénytelen legyek, ahhoz képest, hogy egy délutánom volt rá, amit munka helyett a Baross utcai McDonalds talponálló asztalánál körmölve töltöttem, kólák és hamburgerek boldogító társaságában: egész jó lett.