"Soha nem akartam az lenni, aki vagyok" - Európa Kiadó
„Arról, hogy Vonnegut jó író volt-e vagy sem nem érdemes itten mélázni, főleg egy könyve után, azt is évekkel ezelőtt olvastam, nem tudnám megítélni (és ahogy az önéletrajzíróját próbálom megfejteni én a legjobban sikerült Vonnegutot olvastam), de az az életrajzból kiderült, hogy embernek elég pocsék volt.”
Nekem a tegnap úgy telt, hogy megnyitva egy-egy böngésző fülön ott volt a 444 és a SportGéza eseménykövetős cikke a magyar hegymászók eltűnéséről. Minden engem ismerő, vagy olvasó tudhatja, hogy nálam kevesen gondolhatnak kevesebbet a profi sportról, az extrémről meg főleg, az egyetlen kivétel talán Erőss Zsolt.
Nem titkolt célom, hogy a túltengő politikai témák mellett kicsit vissza akarok térni a bloggal a könyv-tévé irányhoz is; így lehet, hogy pár héten belül már másodszor lesz ugyanaz a TV sorozat a témám, a Stephen King féle Colorado Kid novellából kinőtt Haven.
A hétvégén volt a szülinapom, (nagy)családilag ünnepeltük meg, és a délután előrehaladtával, ahogy túl voltunk a sütögetésen, a kajáláson meg a csúsztatott palacsintán is kicsit bevert mindenkit az egész nap készülődő eső a házba. Anyu még igyekezett menteni a menthetőt a kinti asztalokról, és ahogy szedte le az elázott terítőt az egyik vasasztalról, annak kiesett a lába és rádőlt az élével Anyu lábfejére. Én a ház közepe táján voltam éppen, de a szörnyű nagy hangra kirohantam.
A szülinapomon az elmúlt években többször volt, hogy írtam pár sort. Mivel lassan hagyomány nem töröm meg idén se.