"Kérek a fejben rendet" - Hiperkarma
2005 zeneileg elég erős volt. Én 2004-ben szakadtam el Pécsről és amikor elkezdtem önállósodni az egy csomó új barátsággal és bulikkal járt együtt. Azt hiszem a zenei ízlésem akkortájt állapodott meg végleg, ami másoknak tizenévesen az nekem a húszas éveim közepén jött össze. Rájöttem, hogy ’90 után is készültek jó dolgok.
Emlékszem azokra a délutánokra gyerekkoromból, amikor ültem a padlón és Legoztam, vagy rajzoltam, közben a szüleim mindig hallgattak valamit. Anyu sokszor mosott (az automata mosógép előtti korról van szó) felolvasott versekre; Berzsenyi, Faludy-Villon. Apu zenéi már mások voltak, régi bluesok és különleges rock csemegék, no meg a 80-as évek undergroundja. A Popzene című Európa Kiadó album például ugrott egy helyen, kimaradt a taktus. Tegnap mikor álltam a ZP-ben és hallgattam hiányzott az a szakadás, ahogy ugrik a tű, de ezt leszámítva az év koncertjén voltam.
Két éve nagyon boldog voltam, mert Bérczesi Róbert úgy tűnt összeszedi magát és visszatér a magyar zenei életbe. Ott volt a Biorobot, a Hiperkarma újraindulása, egy új szólólemez Én meg az Ének címmel és a Panírozott Barikák. Azóta kiderült, hogy szalmaláng volt minden, sajnos.
Az ív: Napoleon Boulvard – Kispál és a Borz – Kiscsillag.
Szombaton elmentünk a Parkba – ahol még sosem voltam – és meghallgattuk Hobot, aki felelevenítette a ’84-ben kiadott Vadászat című műsorát. Kicsit aggódtam, de nagyon pozitív csalódás volt.