"A szavak néha semmit nem jelentenek" - Európa Kiadó
A Homelandet a karácsonyi szünetben kezdtük el nézni, míg a megszokott sorozataink, az aktuálisak, épp szünetre mentek. Zsófi a barátnőjétől hallott róla, így adtunk neki egy esélyt, azt amit én a rengeteg torrent és sorozatgyűjtős oldalon már többször megvontam tőle. Ugyanis a bevezető amit írnak róla kb így hangzik: Egy amerikai tengerészgyalogos 8 év rabság után hazatér és megpróbál beilleszkedni a saját életébe, míg a CIA kémnek gondolja. Nem egy nagy ajánló.
Pedig ez színház volt, az az igazi, középkori vásári ripacskodás. Megfelelő mennyiségű sikamlós gesztussal, kibeszélve a nézőkhöz. A poénok sztereotípiákon alapultak, csigazabáló franciák, tüzesvérű spanyolok, precíz németek, vagy mások testi fogyatékosságán. És a baszáson.
A harmadik évad végéről azt írtam, hogy a főszereplő kicsit elveszik a szerepe súlya alatt és nagyon nagy fordulat kell ahhoz, hogy érdekes legyen a sorozat folytatása. Nos, a Haven a negyedik évadtól teljesen megújult, az Emily Rose által alakított Audrey Parker pedig újra átvette a Nathan-Duke párostól a főszereplő posztját.
Igazából fogalmam nincs, hogy miért nem írtam még itt a blogon a Walking Deadről, pedig elég régóta nézzük. Valamikor a második évad idején csatlakoztunk be és azóta is kitartóan követjük Zsófival a zombi apokalipszis alakulását.
Nem is számítottam rá, hogy már vége az évadnak. #DiscoverHaven #Haven #creativeslave via http://twitter.com/oriandras Nem is számítottam rá, hogy már vége az évadnak. #DiscoverHaven #Haven #creativeslave — Őri András (@oriandras) December 16, 2013