"Az éjszaka elöttem és nincs mit vesztenem" - Európa Kiadó
„Arról, hogy Vonnegut jó író volt-e vagy sem nem érdemes itten mélázni, főleg egy könyve után, azt is évekkel ezelőtt olvastam, nem tudnám megítélni (és ahogy az önéletrajzíróját próbálom megfejteni én a legjobban sikerült Vonnegutot olvastam), de az az életrajzból kiderült, hogy embernek elég pocsék volt.”
Nekem az Úton kicsit olyan volt, mint a Biblia kamaszkoromban. Egyrészt a szüleim számára egy alapmű volt, főleg Apunak, másrészt a Doors rajongásom idején Jim Morrison révén is állandóan Kerouac könyvébe futottam bele. 33 évesen már kicsit más élmény volt újra olvasni.
Bár az ismerőseinktől rengeteg könyvet, folyóiratot, no meg tanácsot kaptunk a sikeres gyerekneveléshez, de valahogy keveset hasznosítottunk. A Suttogó meg a többi ilyen nekem pár oldal meg belepillantások után is inkább baromságnak tűntek. Igaz nem is sokat próbálkoztam velük. Végül Zsófi felolvasott pár részt a Ranschburg könyvből és ez szimpatikus volt. Így aztán fogtam és végigolvastam.
Amióta a gyerek hazajött a kórházból valahogy még kevesebb időm, jut az olvasásra, bár mostanában a tíz és éjfél közti hason altatáskor egész jól lehet haladni a könyvekkel. A Nagy Lajos királyt viszont még elcsípett tíz percekben, kaja közben és a wc-n olvastam ki. Igazából nem volt jó. A nyelvezete nehézkes, nem olvasmányos, egy erénye van, bemutatja Lajos uralkodásának a végét.
Tavaly év vége táján olvastam Julianusról, aki megpróbálta visszaállítani az ősi istenek tiszteletét a kereszténység ellenében, és el voltam keseredve, hogy egy jó témáról milyen száraz könyv született. Ekkor írta, talán pont itta blogon Anyám, hogy Révay jobbat alkotott a témában, kölcsönadja. Meg is jött a könyv, két kötet, én meg el is kezdtem olvasni. Meg voltam lepve milyen korán kezdi, Constantinus uralkodásánál…