True Blood 6. évad
Az utolsó előtti rókabőr
A True Bloodot évek óta nézzük, az új évadot is érdeklődéssel vártuk, de a felénél hónapokra félbehagytuk, mert annyira lapos volt. Rövid kritika következik.
"Elrontottuk ezt az évezredet" - Európa Kiadó
A True Bloodot évek óta nézzük, az új évadot is érdeklődéssel vártuk, de a felénél hónapokra félbehagytuk, mert annyira lapos volt. Rövid kritika következik.
A Terra Novat sok kritika B-kategóriás mozifilmhez hasonlította, ami a feltörőben levő sorozatiparban túl erős stigma: nem véletlen, hogy nem készült epizód az első évad után. Szerintem sem rossz az összehasonlítás, a sztori még összekapta magát, de a karakterek és a színészek elsírtak. Jobb, hogy elengedték.
A Vikingsről még a tavasszal olvastam egy pár soros pozitív méltatást és már akkor felkeltette a figyelmemet a sorozat. Az elmúlt években, ahogy jön ki az újabb és újabb fordítás Bernard Cornwell Észak urai regényfolyamából mindig megszerzem az új kötetet és fel is falom gyorsan. Mivel lassú a kiadás, van olyan része amit már háromszor olvastam el, hogy meglegyen minden a sztorihoz.
Milyen szar lehet egy színésznek, ha beleszorul egy szerepbe. Peter Falk bármit csinált az emberek azt várták tőle, hogy távolodóban felemelje a kezét és visszaforduljon: csak még valami! Vagy ott van Hugh Grant, néha úgy tűnik, hogy semmi mást nem játszott még csak szánalmas balfaszt. És akkor most itt van Noah Wyle, hiába a szakáll, elsőre akkor is csak Carter doktor.
A misztikus hablatyot levakargatva a legtöbb fantasy a kardozásról és tűzgolyó dobálásról szól, a Trónok harca ehhez hozzátette a politikát, a konspirációt és az érzékiséget, csak a lényeget: a cselekményt felejtette ki útközben.