Tegyük fel.
Ködös és reménytelen jövőkép
„Oké. Van egy alkotmányos demokráciánk, még tán a Főváros is visszakapja a zászlaját, a Moszkva tér a nevét, satöbbi. De akkor mi van […]”
"Az éjszaka elöttem és nincs mit vesztenem" - Európa Kiadó
„Oké. Van egy alkotmányos demokráciánk, még tán a Főváros is visszakapja a zászlaját, a Moszkva tér a nevét, satöbbi. De akkor mi van […]”
Gyurta Dani, vagy egy író, mondjuk, egy költő, nyugodtan mondhatja azt, hogy ő 15 millió magyart képvisel. Mert a kultúra, amibe – szerintem sajnos – beletartozik az élsport is identitáshoz kötődik, nem személyi igazolványhoz.
Azért be kell látni, hogy politikailag izgalmas hetünk volt. Feloszlott a Kispál, lemondott a Scmittpál rigmus tekert a fejemben. A köztársasági elnök minden mást elnyomó gerinctelensége egész jól jött az LMP megbukott népszavazási aláírásgyűjtésének. Ők kisebbet buktak, a Fidesz kevésbé tudta kiélvezni az ingyé’ győzelmet.
A Magyar Köztársaságnak úgy kellett a mai döntés, mint egy falat kenyér. Mert az, ahogy a doktori tanács döntött azt mutatta meg, hogy a mellébeszélésnek és hadoválásnak is gátat lehet vetni. Hogy a hazugság és lopás is mértékkel űzhető csak, hogy az emberek általában azért nem szeretik, ha végképp hülyének nézik őket.
Szép nap volt a mai, olyan balzsamos tavaszi idő, amikor jól esett járni egyet az ebéd után. Bandi barátommal és bájos barátnőjével tettünk egy kört a városban, a Szabad sajtó útján kezdtük a Milla tüntetésén, aztán átsétáltunk a Gödör mellé a Jobbik előadására, majd megnéztük a Kossuth térről szállingózó tömeget is.
Kellemesen kifáradtam, mire hazaértem és elégedetten nyúltam el a kanapén. Igen, nem történt ma semmi.