"Kérek a fejben rendet" - Hiperkarma
Ezt a blogbejegyzést kb. negyedszer kezdem újra el, Olyan téma, amiről megint csak megvan a magam egyéni véleménye, de mostanság úgy tűnik, hogy ezzel a véleménnyel belga vagyok. Arról van szó, hogy a diplomás elvándorlás korántsem olyan fekete-fehér, mint azt bármelyik oldal is állítja.
Nagyon izgatottan vártam a tegnapi LMP kongresszus végkifejletét, mint azt a magyar belpolitika iránt érdeklődést tanúsítók közül bárki más is. Meglepődtem volna, ha más eredmény születik.
Kedden, igen kedden volt, elmentem a Milla tüntetésre, amin bejelentették az Együtt 2014 olajfa szervezetet. Ezt a cikket, illetve az eredetijét, utána este kezdtem el írni, nagy felindultságban. Fáradt voltam befejezni, aztán meg hat nap betegszabadság és nemzeti ünnepes munkátlanság után időm se volt rá.
Amióta Bajnai fellépése kiszivárgott olyan pezsgő politikai élet lett, amire igen régóta nem volt példa. Azt nem tudhatjuk, hogy Bajnai kovász lesz-e valaha, de hatása minimálisan is egy pezsgőtablettáé.
Sosem tagadtam, hogy a Köztársaság legjobb miniszterelnökének Bajnai Gordont tartottam. Leírtam ezt itt, a blogon is, azt is, hogy tetszett a csendes, visszahúzódó, de cselekvő mód, ahogy intézte az ügyeket. Az, hogy meglepődtem mikor láttam a hírekben: ilyen a jó miniszterelnök, csak akkor van ott, amikor kell.