Közélet és politika

Ország szapulás, imádás, politikusok ostorozása. Egyszóval: idióta világ.

Magyar igazolvány 2002 - MTI fotó: Németh György

Lakva jó

pár gondolat a kettős állampolgárság következményeiről

Január végén volt egy nagyobb kirohanásom ezen a blogon az állampolgársági törvény miatt. Akkoriban azt írtam, hogy senkinek nem jó, hogy olyan emberek, akik nem itt élnek bármilyen szinten is beleszólnak az itteni ügyek intézésébe. Azt írtam, hogy ez nem jó se nekik se nekünk, és ha meg nem kapnak jogokat, akkor meg olyan másodrendű állampolgárok lennének, ami meg megalázó nekik, szánalmas nekünk.

Mindegy, mert a kettős állampolgárság, szavazati joggal egyetemben életbe lépett, amire a környező országok is reagáltak, olyik nem csinált semmit, olyik meg, mint Szlovákia, hozott egy olyan törvényt, hogy aki más állam állampolgára az automatice nem lehet Szlovák állampolgár. Lehet, hogy durva, de szívük joga, hogy ezt meglépjék.

Matolcsy György - bukott pénzügyminiszter

A forradalom után?

A forradalom sem más, mint minden ezen a földön, vagy sikerül, vagy nem. Nálunk, magyaroknál a forradalom nemzeti intézmény, szeretjük szabadságharccal ötvözni, nemzeti sajátság. Úgy tűnik innovatívak is lettünk a témában, legalábbis szóban, mert az elmúlt másfél évben itten forradalom volt ugye, egy vívmánya az lett, eddig a reformot és megszorítást sikerült szitokszóvá tenni, most ugyanezt játsszuk el az unortodoxszal, na meg magával a forradalommal is.

A forradalom lelkes dolog, de rendkívüli helyzeteket hoz és az emberek nem szeretik a rendkívüli helyzeteket. Hosszan semmiképpen. Ha aztán a forradalomról kiderül, hogy nem is volt az, vagy elbukik, akkor a forradalom vezetői el szokták hagyni az országot. Történelmileg a keleti irány a divatos, „törökbe” járnak a bukott forradalmárok. Onnét még lehet levelezni, ámerikába hajózni és úgy áltuljában kintről vegzálni az itthon szarban hagyott népet.

Jó szokás ez, ajánlanám a jelenlegi forradalmáraink figyelmébe is.

Az önmagáért való küzdelem...

Lassított mellettünk a világ…

Olvastam ebéd közben a Véleményvezér mai eszmefuttatását, hogy, ha bedől az euró, akkor Magyarországnak annyi. Míg falatoztam és a telefon kijelzőjén igyekeztem végigolvasni a cikket, az merült fel bennem, hogy milyen elképzelhetetlen dolognak tűnik, amit most csinálok. Én, az alapvetően liberális beállítottságú ember egyetértek a közép-jobbos újsággal. És, ha nem is mindenben, mert a Véleményvezér számomra sokszor vállalhatatlanul idióta dolgokat tud írni, de igazából közeledhet annyit a véleményünk egymáshoz, hogy ha választani kéne társat a bajban, akkor lehet, hogy őt választanám.

Gyurcsány Fleto Ferenc

Az a zsebünkre megy…

Ennek a blognak az elmúlt 4 hétben háromszor indultam neki. Valahogy sose sikerült úgy, hogy kipostoljam, szóval ment a kukába. Valószínűleg azért is, mert én magam is tanácstalan vagyok, hogy mit gondoljak az egészről. Ez persze még nem baj, én csak egy átlagos választópolgár vagyok, nekem még van 2,5 évem, hogy gondolkozzam, de az a baj, hogy az MSZP már 2006 óta ezen gondolkozik, és attól mert most előre láthatólag eljött a végső pillanat, mikor már nincs hátra, még most se okosabbak, mint 5 éve.