The Americans 2. évad

Az előző évadról írt kritikámat úgy fejeztem be, hogy a második évad végére derül majd ki, hogy igazából milyen sorozat is az Americans. Legyek tömör?

Jó.

Bővebben

Azért ez nem nagy meglepetés, az első évad hiába volt annyira lassú, hogy történetet nagyítóval kellett keresni benne, a másodikra már fel volt vázolva a teljes háttér, fókuszálhattak az izgalomra. Azt azért érdemes elöljáróban leszögezni, hogy aki az akció dús sorozatokat kedveli, az ne folytassa nagyon az Americanst, mozgalmasabb az új évad, de nem egy 24. (Éppen nézzük az új évadot, abban basszus nincs más csak autóból ki, futkározás, lövünk párat, aztán kész. Sosem volt egy szöveg centrikus sorozat, de ezt most elvitték a falig.)

Az első évadban a nagyon erős párkapcsolati problémák vitték előre az epizódokat, a másodikban a fő mozgatórugóvá a lebukás veszélye vált. Jó váltás ez egy kémsorozattól.

Azért nem maradt el a családi dráma sem, bár érezhetően áthelyeződött a súlypont. A felnőtt lét nehézségeivel, a házasság megromlásával Beeman és Nina története foglalkozik. A főszereplő házaspár a szülő-gyerek kapcsolat árnyoldalaival szembesül.

Paige Jennings (Holly Taylor)

Egyébként a sorozat egyik leggyengébb láncszemét igyekeztek kicsit helyrekalapálni a készítők. Idegesítő volt, ahogy Elizabeth és Philip minden nehézség nélkül letudta a kölköket, ha épp kémkedni valójuk volt. Kedvencem volt, hogy nem mentek haza este, csak ránéztek a már alvó csemetékre hajnal tájt. Nincs az az egészséges lelkületű gyerek, aki ezt így megkajálja.

A második évadra a kamaszodó Paige (Holly Taylor) kezd gyanakodni a szülőkre. Bár a két titkos ügynök rutinból megválaszol a lány vádjaira, de a probléma ettől csak más irányba tolódik el: Paige lázadni kezd. Szerintem ritka jó humorérzékről tesz tanúságot, hogy a KGB ügynökök gyereke egy egyházi közösséghez csatlakozással száll szembe a szüleivel. A Homeland után nagyon aggódtam, hogy milyen lesz a gyerekszínészes szál, ott sikerült jól elbaszni, de Holly Taylor egész ügyesen megbirkózott a feladattal, kifejezetten drukkoltam neki, hogy jöjjön rá végre az igazságra.

Hogy mennyire jól sikerült beilleszteni ezt a kamasz lázadást a sztoriba mi sem mutatja jobban, mint hogy a következő évad Paige beszervezése köré látszik szerveződni. Izzadhatnak a szülők.

De Elizabeth és Philips Jenningsnek (Keri Russel, Matthew Rhys) van más aggódni valójuk az egész évad folyamán. Azzal nyitunk, hogy az előző évadban megsebesült Elizabeth végre hazatérhet, hosszú idő után. Alig kezdenek örülni az együttlétnek és a megtalált férj-feleség kapcsolat harmóniájának, amikor az ismerőseiket, szintén beépült ügynök család, valaki durván lemészárolja. Közben az egyik megzsarolt kapcsolatuk fellázad és durva tisztogató hadjáratba kezd. Az új összekötőjük őszintébbnek tűnik a réginél, de valahogy nincsenek igazán egy hullámhosszon. A házaspár nagyon ügyesen veszi a felmerülő akadályokat, de szorul a hurok, és a barátaik lemészárlása végre rádöbbenti őket, hogy micsoda hazárdjáték az életük.

Elizabeth és Philip álcában.

Az előző évadban Elizabeth volt a szilárdabb, de most az anyai ösztön őt is megbillenti. Hülye egy házasságban élnek, valamelyik kérdésben mindig cikk-cakkot játszik a két karakter. Ennek a sorozatnak az a nagy szerencséje, hogy mindkét főszereplő egész kiválóan játszik (és a második vonal sem utolsó). A rengeteg paróka és rengeteg álca amiben elbújnak néha egészen meglepő. Ok,  Matthew Rhys sokszor röhejes.

Mindennapi történetek

Beeman és Nina – fotó: Craig Blankenhorn/FX

A Stan Beeman (Noah Emmerich) és Nina Sergeevna (Annet Mahendru) közti romantikus kapcsolat erejét Emmerich kitűnő alakítása viszi el. Remekül játsza el a gerinctelen házasságszédelgőt. Addig ingadozik és dagonyázik a viszonyban míg sikerül mindent tönkretennie, a házasságát, a szeretőjét, mindenkit. Az ő történetük a második évadban sokszor érdekesebbre sikerült, mint a KGB ügynökök hazardírozása.

Philip ál-házassága viszont a sorozat leggyengébb része. Teljesen hihetetlen és hiteltelen történet, egész méltatlan a sorozat többi részéhez. Nem tudom minek erőltetik ennyire, jót tenne ha túllépnének rajta. Hiába Martha (Alison Wright) megdöbbentően csúnya karaktere még ez a kis pikantéria se segít a dolgon.

Azonban nem csak a családi és szerelmi kapcsolatok árulása viszi a vállán a történetet, a KGB egyre élesebb helyzetekbe kényszeríti az ügynökeit, sőt az évad végére ennél nagyobb disznóságok is kiderülnek. Lassan senki nem bízhat senkiben, ami szintén jó előjel a következő évadra.

Stan Beeman és Martha Hanson

Az Americans ügyesen megugrotta azt a lécet, amivel talán már nyugodtan gondolkozhatnak előre pár évadra. A szereplőkben és a történetekben van még tartalék és a lassú történetmesélés is csak segít ebben. Az első évadot túl lassúnak, a mostanit pont jónak éreztem. Megszerettem ezt a fura szériát.