34

Tavaly azt írtam, hogy hagyomány már a blogon, hogy megemlékezem a szülinapomról, ahogy az is hagyománnyá vált, hogy Zsófi közeli családja és az én szüleim közösen ünneplik meg a születésnapomat és a Zsófia napot. Hát idén Dávid születése keresztbe tett a hagyományoknak.

Megírtam már öt éve, hogy nem érdekel az öregedés, aztán tavaly, hogy már nem is érzem magam ifjúnak. Jelen pillanatban asszem 34 évesnek érzem magam, és ezzel azt akarom mondani, hogy nem érzem, hogy tovább öregedtem volna. Azt hiszem minden embernek van egy legjobb időszaka, egy kora, amikor a legjobb formáját futja, néha úgy érzem én mostanság kerültem ebbe bele.

Egyébként életem egyik legjobb szülinapján vagyok túl, reggel Cili és Zsófi mellett ébredtem az ágyunkban, tőlünk pár lépésre Dávid aludt. A lányok felköszöntöttek, kaptam egy Kepes András könyvet és egy egér alátétet, amin Cili vág dühös pofát. Utána kisétáltam friss kenyérért a reggelihez, amit megkésve ettünk meg. Reggeli után Cilivel ketten elindultunk ügyeket intézni, elhoztuk a kórházból Dávid születési anyakönyvi kivonatát és a lakcím kártyáját, aztán vissza metróztunk a játszótérre és hintázással és csúszdázással múlattuk az időt. A lányom mostanában úgy ölel meg, ha felveszem, mint egy kismajom, nekem tartanom sem kéne szinte, ilyenkor össze tudnám törni, úgy visszaölelném.

A játszótér után elmentünk bevásárolni az Intersparba, kerestünk autós bevásárlókocsit és Cili boldogan dudált benne. Utána hazasétáltunk, itthon Zsófi és Dávid vártak minket. Jött a védőnő, megkésve ebédeltünk és gyereket altattunk, aztán elrepült a délután négyesben. Este fürdetés, Cili buzgón segédkezett az öccse körül, most Dávid éppen nálam alszik, Zsófi meg Cilivel aludt bele az altatásba az ágyunkon.

Nagyon egyszerű, nagyon boldog nap van mögöttem. ami még jobb, hogy még jó pár ilyen vár, megannyi szülinap.