Hülyéje – Örkény színház

Helyesbítés helyett

Karácsonyra vásároltam színház jegyeket Zsófinak, egész érdekes mozaikos felhasználási lehetőségekkel. A végén úgy jött ki, hogy ez az előadás lett belőle, az Örkényben a Hülyéje. Mielőtt nagyon belevágnék egy gondolat erejéig vissza szeretnék utalni a hó eleji színházi élményem(?) után írott blogra. Az is Feydeau darab volt, a Bolha a fülbe, amiről röviden merengtem csak, nagyon lehúztam és inkább a Nemzetiről szólt a bejegyzés. Az volt az alapkoncepcióm, hogy színház és politika, de mondhatom művészet és politika káros hatással vannak egymásra. Ezt máig tartom, vallom, és egy ismerősömmel a Facebookon és a kommentek közt hosszan vitáztunk a témáról, a végére kiderült, hogy inkább egymás mellett elbeszélve, lévén, hogy nem olvasta el amit írtam. Ezt leszámítva érdekes dolgokat mondott, amivel én nem értettem egyet, például, hogy Shakespeare óta politika van a színházban, vagy inkább a görögök óta (az utóbbit talán Anyám tette hozzá, lehet telefonon). Én azt gondolom, lehet, hogy a görögök vagy a ravaszdi William valóban aktuálpolitikai utalásokat tett a darabjaiban, de az ő darabjaik, az Antigoné, a Hamlet nem a politikától jók, hanem mert olyan kérdéseket boncolgatnak, amik időtlenek. És az időtlenséget és az aktuálpolitikát nem lehet összehozni, akárhogy szeretnénk.

De meghátrálnék egy másik fronton a hó elejéhez képest, mert írtam azt is, hogy a Fidesz körüli ál-jobboldali értelmiség szereti átpolitizálni balfasz módon a darabokat, míg amiket eddig én a többi színházban láttam előadásokat azokra ez nem volt igaz. Ez ma is áll, mert én nem láttam az előadást, de Zsófi volt a Revizoron és azzal jött haza, hogy ezt nekem látnom kellett volna, mert tévedtem. Szóval neki hiszek, belátom, megkövetek mindenkit: barmok mindenhol vannak.

Azt fenntartva, hogy ez a színháznak nem feladata, mármint a politika.

Feydeau itt, Feydeau ott

Mindenesetre érdekes volt egy hónapon belül találkozni két Feydeau darabbal, ennyire más közegben. Én bevallom férfiasan eddig egy Feydeau darabot sem láttam és azt hiszem az elmúlt két előadás után többre nem is vagyok kíváncsi. Én szeretem a komédiát, de minden sznobériát hárítva azért van egy szint, ami alatt nem élvezem a humort. A bohózat nem az én műfajom, ez a két Feydeau darab meg még leginkább arra hajazott. Olvastam én, hogy Ionesco Feydeau köpönyegéből bújt elő, biztos így van, de azért nagyon más minőség a kettő.

Mondjuk ki nyíltan: Feydeau kevés.

Mégis milyen különböző minőséget lehet előállítani ugyanabból a szarból! Vidnyánszky rendezésében az előző bekezdésben taglalt kevésség domborodott ki. Az, hogy ez alapvetően gyenge, erőltetett: vásári. Nevettetés helyett kínos feszengés.

Két három olyan alkalom volt, amikor elmosolyodtam vagy nevettem egyet. Több, mint egy óra alatt. Egy vígjátékon. – Bolha a fülbe @ Nemzeti

Ellenben az Örkényben kellemesen szórakoztam, a poénok vulgarizmusának nagy részét ugyanis a kiváló színészek és Mácsai Pál jó érzékű rendezése tompította. Még így is volt több olyan jelenet, ahol belém nyilallt, hogy jaj, ez azért gáz, de le a kalappal az Örkény társulata előtt, amit lehetett azt kihoztak a darabból, és egy kellemes, egyszeri színházi élményt varázsoltak belőle. Ellentétben a hó eleji előadással, itt most maradtunk a második felvonáson, bár asszem, hogy nem vesztettünk volna semmit akkor sem, ha elmegyünk. Nekem az első felvonás tetszett, mondjuk négyes, míg a másodikat egy gyenge hármasnak értékelem. Valószínűleg a kaotikus tömegjeleneteket Feydeau a végére, afféle katarzisként tartogatta, kár, kihagyható lenne.

Szeretek színházba járni, szeretem nézni ahogy előadják a darabokat, elcsodálkozni a díszletek funkcionalitásán. Életem egyik első, meghatározó színházi darabja egy Rómeó és Júlia volt, amit főiskolások adtak elő, két szék és két rapier segítségével. Jelmez nem volt, az utcai ruhájukban jöttek be, letették a kabátjaikat a színpad szélére és játszottak. Lenyűgöző volt, az erkélyjelenetben Júlia a rozoga széken imbolyogva állt, de mégis láttad magad előtt az egészet. Pécsen a Nemzeti Színház mindig a közepes és gyenge határvonalán evickélt, így az igazán jó darabokat a Harmadik Színház nevű létesítményben láttuk, alacsony költségvetés és igen jó színészek jellemezték őket. Amellett, hogy ezeken a helyeken én nem a kiöltözöm a Színház miatt puccba módon szocializálódtam, az elvárásaim is alacsonyabbak a látványosság irányába. Nekem őszintén megmondom fel sem tűnt az a szocreál díszlet, amiben a tegnap esti előadás játszódott, és amin a feleségem a szünetben tűnődött, a neten olvasott kritikák meg mind kiemelik, mint az előadás motorját. Én azt hittem az a színház fala maga. Az biztos, hogy a pár szék, a második felvonás körágya és a négy ajtó mindent megoldott.

A végére még egy gondolat. Mindig utáltam, mikor a nézőt megpróbálják bevonni a darabba. Lehet nem úgy tűnik, de visszahúzódó, gátlásos ember vagyok, utálok szerepelni (ha kell megbirkózom vele, jól-rosszul). Talán a Nézőművészeti főiskolán volt, hogy az első sorból bevonták a népeket, emlékszem arra a mélységes megkönnyebbülésre amit akkor éreztem, mikor rájöttem, hogy hátrábbról nem válogatnak. Nos mindkét ehónapban látott Feydeau darabban folyamatos volt a kiszólogatás a nézőkhöz. Tegnap még kellékeket is kiadtak nekik. Volt egy pillanat mikor felkapcsolták a lámpákat és eljátszottak a kint is vagyok bent is vagyok szituációval. Én ilyen hülye gyöpös vagyok, nekem az ilyen nem tetszik. Ha vásári komédiát akarnék nézni, akkor falunapokra mennék.

Mindenesetre az Örkényben mindent megtettek, hogy a Hülyéje kellemes esti szórakozás legyen. Le a kalappal a színészek és  a rendezés előtt, kihozták a maximumot. Ettől függetlenül, ha oda mennél ne erre az előadásra költsed a pénzed.