Vigyázó szemünket

Ennek a blognak egy első verzióját még december táján felvéstem vázlatba, így szoktam, ha van egy téma nyitok egy üres vázlatot és beledobálok pár mondatot, ami eszembe jutott. Aztán szépen vissza-vissza térek és megírogatom őket. Vagy egy idő után megy a kukába.

Nos decemberben valami olyasmit írtam, hogy micsoda fasza gyerekek ezek az ukránok, hogy ilyen kollektíven kiállnak a szovjet rezsimet visszasíró kormányuk ellen. Hogy milyen jó látni olyan népet, aki vágyja az EU-t, miközben bárhova megyek a napi rutinom során csak euroszkepticizmussal találkozom.

És ez azóta csak elmélyült bennem. Mélységes tiszteletet érzek azok iránt, akik most ott vannak kinn az utcákon, harcolnak a rendőrök ellen, aktívan tesznek azért, hogy ne kísérthessen a múlt.

Mondhatunk és gondolhatunk bármit a környező országok lakosairól, hogy bunkók, hogy elvették tőlünk ami a mienk, de egy biztos: a jövőt illetően sokkal okosabban gondolkodnak, mint mi Magyarok, akik inkább a struccpolitikát és a kényelmesebb utakat preferáljuk.

Nincs mit mondani mást: szorítok, hogy az ukrán tüntetőknek sikerüljön mielőtt végképp polgárháborúba zuhan az ország.

Ez a blog most végül nem sok nap műve, hanem öt percé lett.