A politikai minimumról II.

A blog első részét ide kattintva olvashatod el.

Azt írtam, hogy szeretem azt gondolni magamról, hogy képes voltam kivonni magamat a bejáratott politikai szekértáborokból. Nem titkoltan liberális vagyok és bár sok szervezet szólítgat meg időről-időre valódi, nekem való és életképes formáció nincs a láthatáron.

Én jó pár éve, mikor még nem volt gyerekünk és egy másik lakásban laktunk, minden reggel mikor felvert a vekker kitámolyogtam a hideg nappaliba és a takarómba burkolózva eldőltem a kanapén míg a reggeli hírműsor ment. Erre ébredeztem. Ott, azon a kanapén gyógyultam ki a politikai naivitásomból. Nap, mint nap ugyanazok az arcok tolták a fejekbe a szart. Nem a politikát utáltam meg tőle, azt nem tudnám, még csak nem is a politikusokat, hanem ezt a nyájországot. Azt a gondolkodást, hogy elnézem a „mieinknek”, amit a „másiktól” számon kérek.

Úgy gondolom, hogy az a felelős viselkedés, ha arra szavazunk akivel egyetértünk, nem pedig a legkisebb rosszra. A legkisebb rossz is rossz, magunkat tesszük tönkre ha támogatjuk.

A Gyurcsány

Nekem Gyurcsány szimpatikus. A megválasztásakor azt írtam a blogban, hogy az MSZP megkapta a maga Viktorját és nem tévedtem. Az első komoly bizalomvesztést nálam az újraválasztása előtt szenvedte el, amikor nem volt hajlandó kiadni a pénzügyi adatokat a választás előtt. Ott és akkor bevallotta mindazt ezzel, amit az öszödi beszédben elmondott. Aki akkor azt ott nem akarta megérteni, magára vessen. Ne a Fletót hibáztassa, önmagát csapta be. Én akkor eldöntöttem, hogy rá nem szavazok, amíg nem bizonyítja be, hogy megérte hülyének nézni az embereket. Így aztán nem szavaztam senkire, mert az SZDSZ valahogy kibukott a kerületemben.

Minden ismerősöm hülyének nézett, a szüleim szerint nem elvi okokból nem szavaztam, hanem lustaságból. Tévedtek.

Az idő meg engem igazolt. Gyurcsány, az SZDSZ egészségügyi szakembereivel neki is látott és szerintem igen jó irányba indultak. De az MSZP megijedt, mellé az öszödi beszéd botránya, Gyurcsányt és a sleppjét elgáncsolták, nem volt méltó a bizalomra, amit neki adtak a szavazók, mert gyenge volt. Világosan látta, látja a problémákat, de erőtlen. Ma is.

Az MSZP

18 évesen az első fordulóban még nem szavazhattam, nem töltöttem be a 18 évemet, de a másodikban igen. Az MSZP és a FIDESZ közül kellett választani. Törjön le a kezem, ha komcsikra szavazok felkiáltással a narancs mellé raktam életem első ikszét.

Ebben nem változtam az elmúlt 16 év alatt. A komcsikra most se szavazok, egyszerű oka van: semmi szocialista, szociáldemokrata érzület nincs bennem. Elveimben liberális vagyok, míg az MSZP egyáltalán nem az. Igyekeznek kifelé azt kommunikálni, hogy haladó szellemű és toleráns banda, de időről időre belebuknak és kiderül, hogy rasszista és szimplán tapló emberek lehetnek a legmagasabb posztokon is náluk. Lehet nem vagyok tökéletes, de hogy Faludy-Villont idézzek:

az úgynevezett úri tisztességhez
mégis túl tiszta volt az én nevem.

Faludy György: A Testamentum

Nem bízom bennük. Nagy, sötét massza az a párt, akik egy jottányival se jobbak, vagy erkölcsösebbek a Fidesznél csak gyávábbak.

Nincstovább

A többi szintén nem játszik. Ez a blog tanúsága, hogy a civil kezdeményezéseket, a Millát bár örömmel fogadtam, de hamar rájöttem, hogy zavaros fejű, megbízhatatlan társaság mind. Bíztam Bajnaiban, miniszterelnökként a kedvencem volt, de úgy tűnik ő tényleg szakember, politikusnak gyatra. Az LMP, a civilek ugyanúgy nem tudták megadni azt a választ, amit én elvárok a politikától: hogyan tovább?

Bajnaiban azért bízott hirtelen rengeteg ember, mert úgy tűnt őneki van egy forgatókönyve. Valószínűleg egy kivitelezhető, értelmes terv, amihez még egyszer, utoljára a hozzám hasonlóan gondolkodók adták volna a támogatásukat, a jövőjüket. Azért, hogy legyen még egy mézesmadzag. Legalább az legyen.

Az MSZP már eljátszotta Gyurcsánnyal az esélyét arra, hogy megváltoztassa az országot. Akkor ők nem akarták, szeretik ezt a tüntetők nyakába varrni, de valójában ők akadályozták meg. Miért cselekednének másképpen most? A 2014-es választást az ellenzéki erők csak úgy nyerhetik meg, ha a bizonytalanok is rájuk szavaznak. Ez egy axióma.

Én, ahogy ennek a két blogbejegyzésnek a végéhez közeledünk egyértelműen egy vagyok a meg nem szólított bizonytalanok közül. Sokan vagyunk. Az ATV-ben hallottam egy interjút, ahol a DK azt mondta, hogy a közvélemény kutatóknak nem merik elmondani a népek, hogy ők baloldaliak. Ez szerintem nem igaz. Vagy csak nagyon kevés emberre igaz. Annyian vagyunk tényleg, mint az a fehér tortaszelet. És nem elég nekünk annyi, hogy menjen el az Orbán Viktor. Már két éve leírtam:

Mert az, hogy nem tetszik a rendszer nagyon-nagyon kevés, mint önálló mondat. Ezután vesszőt, jobb esetben kettőspontot kell tenni és elmondani, mit nem szeretsz és mit és hogyan változtatnál. Lehet rapelve is. – Civilek a pályán, 2012 január 13.

Az MSZP-Együtt-DK nem fog nyerni, mert ellökték maguktól a potenciális szavazóikat. Nem értették meg, hogy az olyanok, mint én tizenkilencre már nem húznak lapot. Nincs program, nincs kampány, nincs jövő. Ez ugyanaz, mint amit a Fidesz kínál.

Ezekre én áprilisban nem szavazok. Egyikre sem.
De még van pár hetük meggyőzni.

Hogy a Neuroticot idézzem:

Jönnek a sültgalambok, legalább ásíts – Esik az Eső

Hajrá!