Gondolkodni (még) nem tilos

A politika nem sakk játszma, még ha könnyebb is így gondolni rá.

Megszokhattuk, hogy Magyarországon a politikusok veszélyes húzásokkal operálnak, hogy a hatalom közelében maradhassanak. Most nem a lopnak-csalnak-hazudnak szentháromságra gondolok, hanem arra, ahogy észre sem vesszük és beülnek a fejekbe.

Ha megnézel egy híradót a tévében, olvasod a szívedhez közel álló napi és hetilapokat, bújod az internetes kiadványokat, hogy nagyjából képben legyél a politikával, akkor nagyon nehéz észrevenni, hogy rajta vagy egy vágányon, amiről nincs kitérő. Ez persze mindenhol így van a világban, sőt az emberek jó része nagyrészt ennyit se foglalkozik politikával, pedig tudjuk jól, hogy önmagunk ellenségei vagyunk, ha nem tesszük.

Nálunk nagyon veszélyes fogás, hogy a politikusok úgy tálalják az ország lehetőségeit, mintha nem lenne alternatíva, illetve van, de az a pusztulás, nyomor, dögvész útja. Amiről persze egyértelmű, ha kicsit kitekintünk a klisék közül, hogy nem igaz. Kedvencem mostanában a bal oldali pártok tökölődése.

Ez nem sakk

A Fidesz addig ferdítgette ugye a választási rendszert, míg egyértelművé vált, hogy valamiféle összefogás nélkül a baloldalnak, de legyünk nagylelkűek és fogalmazzunk máshogy: a Fidesztől másképp gondolkodóknak nem terem babér. (Azért csúsztatás a baloldalon túlra is kiterjeszteni ezt a mondatot, mert a Jobbik ott van a cáfolat erős sziklájaként.) Szóval kimatekozták, hogy ha összeadjuk a Maszopot, a Bajnaiékat, akkor az már majdnem annyi, amennyi kell, a többit meg egy kis riogatással át lehet terelni.

Ék egyszerű stratégia, és az első pánikban egyébként logikusnak is tűnt. Az más kérdés, hogy egyáltalán nincs letisztázva, hogy mit kezd majd a hatalommal egy olyan kormányzat, ahol Karácsony Gergely, Bajnai Gordon és Szanyi kapitány is miniszter, míg Mesterházy a miniszterelnök. Kövezzetek meg, de nekem azért itt is fel-felsejlik a pusztulás, nyomor és dögvész. No igen, de az első pánik elmúlt. Ha alaposan végiggondolod újra, akkor azzal nincs baj, hogy koordináltan állítsanak jelölteket, ez logikus, ne szívják el egymástól a szavazatokat, de az, hogy a szükségre hivatkozva kivegyük a választás szabadságát a rendszerből: baromság.

Szóval itt vagyok én, egyáltalán nem vagyok baloldali. A liberális elvek állnak hozzám a legközelebb, de a társadalomról inkább a nálunk konzervatívnak csúfolt irányzat elképzelései tetszenek. Kapitalizmus és szabadelvűség, ez működhet szerintem. Nos, a baloldali, erősen szegmentált palettán ugye nekem nincs kire szavaznom, viszont ott van a mindenki által lesajnált Liberális párt, ami pont rám van szabva. Meg még pár tízezer emberre ebben az országban. Aztán ott vannak a Demokratikus Koalíció hívei, akik velem ellentétben nem elvek miatt, hanem a személyek miatt nem érzik otthon magukat az E14-MSZP közegben. Lehet sok mindent a fejéhez vágni, de Gyurcsány Ferenc kikerülhetetlen politikus.

Ami a közös nevező ebben a rém sokszínű és sokarcú tengerben, hogy mindegyik (ki ezért ki azért), de szeretnék vissza a parlamentáris demokráciát. Nincs sokkal több közös pont. Na jó, mondogatják, hogy meg kell javítani a gazdaságot, rendbe tenni az oktatást és az egészségügyet, de ezt mindig mindenki mondja és ennek a sleppnek pont annyi vaj van a fején ezekben a témákban, mint a Fidesznek, viszont víziójuk meg semmi, már olyan, amit közösen megcsinálhatnának.

Jelen pillanatban a legkisebb közös többszörös keresése azt a hamis illúziót kelti, hogy hiszen akkor nem kell túl nagy merítés, mindenki rászavaz majd a legesélyesebbre. Mindenhonnét ez folyik, és egyedül Gyurcsány az, aki érdemben ellent tud ennek állni. Jól csinálja, és vele értek egyet: ez baromság.

Ez nem sakk, nem két szín van és meghatározott lépési minták. A legkisebb közös többszörös kevés ahhoz, hogy közös nevező legyen. Nem szabad az alapján választani, az alapján szavazni, hogy mi a legjobb a jelenlegi kormányzó erőnek és ellenzéknek. Arra szavazz, amiben magadat megtalálod, amivel tudsz azonosulni. Azt hiszem az is hazugság, hogy jövőre mindenképpen nyernie kell a jelenlegi ellenzéknek. Na és ha nem nyernek mi van? Azt kell megakadályozni, hogy a Fidesz újra kétharmados többséget szerezzen. Az valóban veszélyes lenne.

De egy sokszínű, széles társadalmi támogatottságú parlament elég lenne, hogy megmaradjon a parlamentarizmus. Most már nem vagyunk elkésve, a minimál program is több, mint amit kívánhatunk.

Arra szavazz, aki szimpatikus, ne arra akire (a politikusok szerint) kell.