Harold Fry valószínűtlen utazása

Egy ajándék a nyaraláshoz

A nyaralás elengedhetetlen kelléke a könyv. A nyári könyveknek nem kell mindenképpen túl mélyenszántóknak lenniük, inkább izgalmas, esetleg kissé limonádé, amit az ember egy strand törülközőn, vagy a terasz árnyékában szívesen olvasgat, miközben igyekszik nem szenesre égni. Remek választás például Stephen King egy-egy vaskosabb regénye, Zsófi a névnapja közeledtével szokta is jelezni, hogy ő ilyet szívesen fogad.

Az idén, első alkalommal Cilivel ketten indultunk – még május elején – venni valami ilyen típusú könyv-ajándékot a könyvesboltba. King könyvei az elmúlt években kifejezetten laposodtak, így most nem csupán őrá szorítkoztam, hanem az újdonságok polcot is átböngésztük (közvetlenül miután elrángattam a gyermeket a simogatható szőrbemutatós kisállat könyvtől, ahol majdnem ellágyultam, de aztán az ára meggyőzött, hogy megleszünk nélküle is). Itt volt felstócolva a Harold Fry valószínűtlen utazása is, amit a borító alapján elsőre automatikusan kizártam, aztán ahogy egyre kevesebb lelkesedéssel olvasgattam a fülszövegeket végül erre is ráfanyalodtam. Jól megírt fülszöveg volt, mert kis töprengés után a stand körül rohangászó lányomat begyűjtöttem és elé tettem két könyvet, egy Stephen Kinget meg ezt és megkértem bökjön rá, hogy melyiket vegyük meg az anyjának. Ő a Harold Fry-t választotta.

Én júliusban jutottam hozzá a könyvhöz, mikor Fűzfőn nyaraltunk, pár nap alatt el is olvastam.

Menni, menni

Ha leegyszerűsítjük a dolgot ez is csak egy El Camino. Adott egy férfiember, aki elindul, hogy a gyaloglás közben megváltsa a saját életét. Mert bármennyire ott a kerettörténet, ami azt mutatja, hogy ez a gyaloglás nem önmagáért való, hanem a barátért, aki haldoklik, ez akkor is egy öncélú, önkúráló séta keresztül a szigetországon. Nagy erénye a könyvnek, hogy ezt a végén maga a főhős is belátja.

Nem fogok szuperlatívuszokban megírt hosszú körmondatokban ajánlót írni, maradjunk annyiban, hogy ez a könyv pont annyi, amennyinek vettük: nyári olvasmány. Lehetne ez nehéz, mély és drámai is, de ahhoz vagy kevés az írónő, vagy nem is volt más célja neki a sztorival. Rendben van a stílusa, élvezetes olvasni, gördülékeny az egész, de nem nehéz letenni ha éppen más dolgod adódik, mondjuk megsütni a palacsintákat, vagy elvonulni labdázni a tóban.

A sztori ott siklott ki, amit én kíméletlenül kihúztam volna az egészből, amikor elkezdik követni az emberek Haroldot. Az a plusz két-három fejezet nem javított semmit a könyvön, nem adott hozzá semennyit és még valószínűtlen is volt. Amire persze a magyar címfordítás figyelmeztet is. Erőltetett volt ez a kitérő, ami az elüzletiesedő világról akart szólni, amiben az igaz ember nem találja a helyét. Hál isten az alaptörténet helyre rántotta a mellékszálat és egy nagyon komor hangulatú utolsó szakasz után szép kerek-egész történetté állt össze a zarándoklat.

Nem vidám könyv a szó nyári-limonádé értelmébe véve, de egy olyan mű, amit érdemes egyszer elolvasni. Nem fogsz nevetni rajta, közel sem, de szívesen baktatsz a könyv lapjain végig Harolddal. Egy könyvön, amiben az egyetlen teljesen pozitív szereplő egy cseh bevándorló, aki segít az öreg, kissé meghabókosodott öregemberen.

Mert igazából erről van szó. Harold Fry és a felesége tönkrementek a fiúk elvesztése után és a monoton mindennapi teendőkbe élve eltemették magukat. Mikor a munka is megszűnt ez a kirakat élet is összeomlott és nem volt más választás, mint menni vagy meghalni. És Harold Fry elindult.