"Elrontottuk ezt az évezredet" - Európa Kiadó
A Terra Novat sok kritika B-kategóriás mozifilmhez hasonlította, ami a feltörőben levő sorozatiparban túl erős stigma: nem véletlen, hogy nem készült epizód az első évad után. Szerintem sem rossz az összehasonlítás, a sztori még összekapta magát, de a karakterek és a színészek elsírtak. Jobb, hogy elengedték.
Amikor elhatároztam, hogy apablogot írok, akkor sejtettem, hogy nem a kiságy csavarozásról fog szólni. Néha vannak olyan érzelmi hullámaim, amiket ki kell írnom magamból, főleg Cilivel meg ezzel az egész szülővé válás dologgal kapcsolatban, de néha úgy érzem túl személyes ahhoz, hogy ki is tegyem ide. Ez a blog úgy három hónapja íródik. Többször kidobtam a kukába, egy ideig csak a fejemben volt meg, de most már leírom. Ezt nem tudom jobban szerkeszteni, nem tudom jobban megírni, így meg kicsit feles lett, de ha már ennyit gépeltem legyen publikus. Összegzésnek se rossz az elmúlt lassan két évről, vagy talán még többről?
Hosszú és csapongó írás következik. Nem egy megszokott, lényegre koncentráló könyv kritika, inkább mesék saját magamról, amolyan Micimackósan.
Ha leegyszerűsítjük a dolgot ez is csak egy El Camino. Adott egy férfiember, aki elindul, hogy a gyaloglás közben megváltsa a saját életét. Mert bármennyire ott a kerettörténet, ami azt mutatja, hogy ez a gyaloglás nem önmagáért való, hanem a barátért, aki haldoklik, ez akkor is egy öncélú, önkúráló séta keresztül a szigetországon. Nagy erénye a könyvnek, hogy ezt a végén maga a főhős is belátja.
Egy nagyon nehéz és nagyon hosszú könyvben teszi le Demszky Gábor a pályatörténetét az érdeklődő olvasóknak. A száraz és nehézkes stílus mögött azonban egy nagyon érdekes ember, bátor és önkritikus karrierje tűnik elő.