Falling Skies 1.-2. évad

Kb. egy hete, hogy befejeztük a Falling Skies második évadát Zsófival, azóta tologatom ennek a blognak a megírását, se időm nem volt, se nem akartam másik, korábban befejezett blogokat emiatt tovább csúsztatni. Viszont tegnap elindult az első évad magyarul is, Viasat6 asszem, Éghasadás címmel, szóval nem húzom tovább. (Ha lemaradtál róla és felkeltettem a kíváncsiságodat, akkor a Port.hu szerint az elkövetkező napokban három ismétlést is elkaphatsz!)

Húzódik

Tavaly január tájban töltöttem le az első évadot, kiírtam egy DVD-re, több más filmmel, például a Bárkával együtt, de sajnos a felirat karakter kódolása szar volt, így bár többször nekiláttunk 2-3 perc után kikapcsoltuk, mert élvezhetetlen volt (így kapcsolódtunk be a Bárkába). Aztán most tavasszal, ahogy kezdett a sorozat szezon a finálék felé araszolni és ezzel együtt fogyni a nézni való, előkapartam újra, szereztem jó feliratot és viszonylag gyorsan letudtuk a két évadot. Azt hittem, talán olvastam valahol, de ezek szerint rosszul, hogy a második évad végén befejezték, és mi ebben a hitben néztük végig. Szóval volt nagy meglepetés: egy elkaszált sorozatot, hogy hagyhatnak így abba, ennél még a V is jobb volt (basszus erről majd asszem írnom kell, annyit emlegetem). Hamar kiderült, hogy éppen indul a harmadik évad, a fene essen bele már megint utolértünk egyet.

God bless…

Hát ez is Sci-fi, meg apokalipszis, szépen illeszkedik a sorozatok közé (és itt újból előhozhatnám a V-t is), csak ennek éppen Spielberg a producere, ami érződik nagyon a hangulatán. Egyrészt az egész sorozat nagyon profi, ezt le kell szegezni már az elején, a pénzügyi keretek nem szabtak gátat a készítőknek, viszont szokatlanul nyálas és didaktikus az egész.

Tom Mason (Noah Wyle)

Itten van ez a Tom Mason nevű történész professzor, aki egy idegesítő pöcs, mert mindenre van egy párhuzamba állítható sztorija az Amerikai polgárháborúból, vagy a Római birodalom idejéből. Emellett olyan undorítóan érzelmes bír lenni, ami az én kevésé csipkés lelkemnek sok. Ez a két negatív tulajdonsága teszi azt, hogy alapvetően nem kedvelem a karakterét, pedig tényleg az egyetlen a sorozatban, akinek esze van. Néha annyira egyértelműen, hogy már ezért is utálod. Mi a fasznak gondolkozik, lőné szét azt a kibaszott UFO-t azt haladjunk.

De még ezekkel együtt is azt kell, hogy mondjam: Noah Wyle jó. Állati jól játszik végig. Az, hogy ennyire mélyen tudjad rühelleni nem kis színészi teljesítmény. És eléri, hogy közben még drukkolj is neki.

Second Mass

Megjöttek az idegenek és bizony nem barátságosak. Kissé pókszerűek, és valami fémes-organikus bigyót tesznek a gyerekek hátára, amit hámnak hívnak a túlélők, és átveszi a megbéklyózott gyerekek felett az irányítást. A felnőtteket szimplán kinyírják.

A történetbe ott kapcsolódunk be, mikor már jó ideje a Földön vannak az űrlények és az emberek kezdik szétszabdalni a csoportjaikat, mert kevesebb embert nem vesznek észre. Az első résztől kezdve jelen van az űrlények esendősége, technikailag sem igazán fejlettebbek, nem mindenhatóak, vannak gyenge pontjaik, ők is hibáznak, a legnagyobb előnyük talán a meglepetés. Az egymással teljesen ellentétes jelleműnek tűnő civil és katonai vezetőt egy csoportba osztják be, és elsőre azt hittem, hogy az ő köztük meglevő feszültség lesz az egyik történetszál. Kicsit sajnáltam is, hogy milyen sablonos lesz, a katona beígér ezt-azt és majd jól nem tartja be. Aztán jött a meglepetés, a katonai főszereplő, a Weaver kapitány (Will Patton) szavatartó ember és jó fej. Talán jobb fej, mint Tom Mason.

Captain Weaver (Will Paton)

(Néha meglepődök azon, hogy miért a másodhegedűsök vagy a rossz fiúk az igazán erős karakterek a mozgóképekben, hány ilyet láttunk már?)

Nos a két vezető, a civil meg a katonai összecsiszolódnak és olyan ütőképes csapatot hoznak létre, ami igazán amerikai (Second Massachusetts). Előképnek benne van az összes expedíciós alakulat Robert Rogerstől kezdve, akik nem ismernek lehetetlent és mindent alárendelnek a Célnak, az Ügynek. Egy csomó G.I. Joe. Az idő előrehaladtával tanulnak, megtalálják a fegyvert a lények ellen, kiderül, hogy a pókok is elnyomott faj és az igazi gonoszok azok sokkal inkább a megszokott Szürkék archetípusába tartoznak. Még szövetségre is lépnek egymással.

Az első évad a csapat összeszokása, a magukra találás története, a második pedig a visszavágás és a hősies menetelés. A sorozat egyértelműen legjobb része – eddig – a Charleston felé tartó halálos hajsza (S02 E08 Death March), pörgős, hősies, végig megvan a kellő feszültség.

Megbéklyózottak

A Mason család

A Masonök közül az első évadban nem túl hangsúlyos Ben a második évadra teljesen kinövi magát. Őt sikerül megszabadítani a béklyótól, hámtól (vagy ami épp a sorozat fordító eszébe jutott, ezúton is köszi, király munkát végeztetek, kíváncsi leszek a hivatalos szinkron lesz-e ilyen jó) de kiderül ez nem egyszerűen irányít, átalakít. Ben is több lett tőle, mint ember, már nem is ember. Gyorsabb, ügyesebb és befolyásolhatóbb. A béklyó azonban nem egyértelműen rossz dolog, maximum emberi perspektívából, dehát miből is kéne nekünk, embereknek néznünk. Mindenesetre egyfajta boly érzést, összetartozást ad a béklyózottaknak és a pókoknak, mint kiderül mély érzéseik is vannak. Már, már anyaian pátyolgatják a  rájuk bízottakat.

Éppen ezért nem mindenki örül, mikor megszabadítják a béklyótól, van, aki nem is akar megszabadulni tőle és teljesen beépül az idegenekhez. Ilyen Karen. Bocsi minden nem kockától, de Karen Nadlerről nem kell többet elmondani, mint, hogy helló Sarah Kerrigan. Űrlények által megfertőzött jófej szereplő, aki űrlény főnök lesz. (Igaz ez már harmadik évad, de akkor is.) Tovább megyek a párhuzamban, a legnagyobb Mason fiú, Hal, tiszta Jim Raynor. No, ennek a Hal gyereknek jutott ki a szépfiú karakter a sorozatban. Hasonlóan a testvéreihez pont olyan képlékeny szereplő, mint az apja. Nem tudom eldönteni, hogy ez az ingadozó-középparaszt viselkedés a Mason karaktereknek rendezői utasítás, amit ennyire jól hoznak a színészek, vagy egyszerűen a forgatókönyvírók nem bírnak teljesen kiforrott jellemet adni nekik, és a színészek meg ebben vergődnek. Mindegyik Mason érzelmes, összetartó és néha meglepően nagy baromságokat bírnak művelni ahhoz képest, hogy ők az okosak a sorozatban.

Az űrlények néha már anyaként viselkednek

És a kölkök? Nőnek, mint a dudva.

Viszont sok olyan történetszál van, ami villant egyet a megszokott apokaliptikus-utópisztikus történetekhez képest. Ez a sorozat borzasztó gyerek centrikus. És borzasztó érzelgős, de ennek a nyáladzáson van egy olyan mellékesen hozott előnye, hogy végiggondolja miként hat a kamaszokra/kicsikre egy ilyen helyzet.

Az egyik szereplő, egy 13 éves gyerek katona lesz. Az egész egy beteg szituáció, a vele gyakorlatilag egyidőseket két kockával arrább pátyolgatják, őneki meg fegyvert adnak és a frontra küldik. oké, kicsit úgy csinálnak, mintha nem is, meg mintha védenék, de csak csak őneki kell kinyírnia egy nyolclábú űrlényt egy késsel. És az egy dolog, hogy kinyírja. Később ez a srác meghal mielőtt a legfiatalabb Mason sorsára jutna, akit a harmadik évad elején visszaküldenek az iskolapadba. Persze egy ilyen srácot már nem lehet visszaültetni. Egyszer már felnőtt volt, úgy kezelték. Mint a Walking Deadben Rick fia. Belőle se lesz már ép ember, mert a gyerekkora ment tönkre.

Katonává cseperedett kamaszok

Jójez

A Falling Skies egy jó sorozat. A hibája nem ott van, mint általában megszokhattuk: logikai bukfenc, sablonos történet, hanem abban, hogy végtelenül amerikai. Minden áll rá, amit fel szoktak hánytorgatni Hollywoodnak, azonban ha ezzel megbirkózol, akkor jól fogsz szórakozni. Az űrlények ugyanis végre egész emberiek, itt most nem a testfelépítésre értem, hanem az érzelmekre. Van nekik, ahogy vannak hibáik is, mint már az elején írtam. És hál istennek az emberek sem mind jófiúk és okosak és hős katonák, meg bátor családapák. Nem, ott van a John Pope (Colin Cunningham) féle társulat a történetben, a tajparaszt bunkók, akik azért kellenek, és nem csak golyófogónak, hanem mert van, amihez ők értenek. Mert az emberek ilyenek is.

A második évad végén nagyot csavarnak a történeten és ezt ügyesen használják fel a harmadik elején, de itt most abba is hagyom. Talán egy percnyit füleltem oda tegnap este a tévére, hogy milyen a magyar szinkron és nagyon nem voltam hasra esve tőle, de ennyiből azért nem vonnék le következtetéseket, én azt ajánlom, hogy nézzétek felirattal, eredeti nyelven a sorozatok nagy része jobb szokott úgy lenni, mint a filmek is.

Akcióban, Falling Skies (Éghasadás)