A Trónok harca első három évada

Lassan két éve lesz, hogy Pannitól kölcsönkaptam a Trónok Harcát, az első részét a Tűz és Jég dala sorozatnak. Az a könyv, akkor közepesre vizsgázott nálam, és nem sokkal később elkezdtük nézni a könyvből készült sorozatot is. Az első évad bevezető epizódjai után nagyon fellelkesültem, mert a sorozat úgy tűnt, kijavított minden hibát, amit anno a könyvben kifogásoltam. A karakterek, mivel nem csak betűkből álltak ezért megkülönböztethetőek voltak és a nevek idióta torzításai, amitől gondolom nagyon fantasys akart lenni Martin, a kiejtéssel gyakorlatilag visszaváltoztak angol önnönmagukra.

Emellett az HBO nem sajnálta a pénzt a sorozattól, tényleg jó színészek szép díszletek közt játszhatnak. Az is kedvemre való volt, hogy a forgatókönyvírók ügyesen nyúltak az eredetihez, az első évadban még kevés torzítással éltek, de azok kivétel nélkül jót tettek a történetnek. A könyv kritikám végén azt írtam, hogy talán egyszer kézbe fogom majd a második regényt is, de jó ideig nem tettem meg, mert a sorozat tetszett és nem éreztem a késztetést, hogy egy alapvetően vacak könyvet egy jó sorozat miatt olvassak el.

Hátulról mellbe.

Tyrion Lannister (Peter Dinklage)

A második évad azért már lehangolóbb volt. Nyúlt, nyúlt, a szereplők bőséggel irtották egymást, ettek, ittak és keféltek, csak éppen a történet nem igen haladt előre. Ezt azért még elnézte az egyszeri tévénéző, pont azért, amiért, mert elnézegette a színészeket. Szerintem ha a Tyrion Lannistert játszó Peter Dinklage nincs a sorozatban, akkor az egész el is bukik. Ő és a rengetegből értelmezhető nagyságúra fogyatkozó szereplőgárda mentette át a sorozatot a harmadik évadra. A színészek nagyon ügyesen játszották el az állandóan ingadozó jellemű karaktereket, a történet peremén bóklászó sárkányos Daenerys Targaryent játszó Emilia Clarke meg mintha egy teljesen más sorozatban lenne. Az övé valami minisztori az egészben.

Öltek

Hát a misztikus hablatyot levakargatva a legtöbb fantasy a kardozásról és tűzgolyó dobálásról szól. A mágia Westeroson jelen van, de valami bájosan tolkienista felfogásban ritkán és nem annyira támadóan jelenik meg. Legalábbis nem tűzgolyó formájában. Ahol meg kard van, ott valakit megvágnak, felnyársalnak, előkerül a lovagi becsület és a betyárbecsület szembeállítása. Ez a sorozat basszus tényleg egy csomó sablon egymás mellé letéve.

A másik ölési forma, ami szinte jobban pusztít, mint a rengeteg zsoldos, az az intrika. A politikai szál nagyon erős a könyvben és a sorozatban is, talán épp ezért annyira kiemelkedő Tyrion figurája. A besúgók, a Királyvári élet és díszlet már-már Bizáncot idézi.

Polgárháborúznak

A történet három szálon fut, na jó, három főszálon, a legnagyobb figyelmet kapó cselekmény rész a Lannisterek és Starkok közti ellenségeskedésből kivirágzó polgárháború. A hét egybekovácsolt királyság minimum kettőbe, de szerény számításaim szerint inkább háromba hullott. Van a Lannisterek által irányított, hát mondjuk, hogy Dél, ők tűnnek nyerőnek. Gazdagok, erősek és gátlástalanok. Még egymással is.

Északon a Starkok, gyorsuló kihalásban próbálnak tisztességesek lenni, a sztorijukból úgy tűnik, hogy becsületesnek lenni nem üzlet. Ott sem.

Jófiúnak lenni nem éri meg Westeroson.

Aztán vannak a Baratheonok, akik rájöttek, hogy a jelenlegi király csöppet sem az ő vérük, tiszta Lannister produktum. Mivel már olvasom e-book formában a második könyvet, így tudom, hogy a sorozathoz képest az eredetiben ez sokkal érdekesebb és hangsúlyosabb szál, de esküszöm nem bánom, hogy kihagyták.

Fenyegetnek

Szóval vannak ezek a jómódú nagy házak, akik ölik egymást, egymás alattvalóit. Mellettük meg van két olyan sztori, ami sokkal inkább hajaz a klasszikus fantasyre, szépen kiforró jellemek vezetnek végig minket a másik kontinensen, ahol az előző királyi család utolsója, a korábban már említett Daenerys nevelgeti három sárkányát meg sok tízezer harcosát. Három évad alatt a semmiből elég komoly fenyegetéssé nőtte ki magát, a vicces az egészben, hogy az első évadban még féltek tőle, orvgyilkost küldtek rá, míg most szó se esik róla. Barmok. Pedig most már egyre komolyabb sárkányai vannak, márpedig a fantasyben a tápláléklánc csúcsán mindig a sárkányok ülnek. Vagy fekszenek egy halom aranyon.

A másik fenyegetés a Falon túli élőholtak inváziója. Azért nagy mázlija van Westeros lakosságának, hogy azok az élőholtak egyenlőre koordinálatlanul mászkálgatnak fel és alá, mert mindenki gyorsabb náluk valahogy. Ahhoz képest, hogy már az első évadban is meg-megjelentek a Fal közelében még mindig nem bírják lerohanni északot.

Faszt várnak ennyit?

A sorozat ügyesen kerüli ki a könyv ormótlanságát, ami a belekalapált történelmet és mitológiát illeti. Az élőholtakra veszélyes sárkányüveg fegyverek megtalálása pont olyan véletlen, esetleges mozzanat volt, mint a legtöbb fantasy saga egy-egy kulcseleme. Ezt olykor megmagyarázzák a végén isteni gondviseléssel, vagy mással, de általában azért valami Felsőbb Hatalom, igen így nagy betűkkel, áll mögötte. Martin kiváló epigon, érdeklődéssel várom, hogy a Kövér Sam és az élőholtak balladája mivé fejlődik.

Dugnak

Nincs jobb szó. Gondolkodtam sokat, a finomkodó szeretnek nem igaz, a szeretkeznek sem, ezek, ebben a filmben dugnak. Gyakorlatilag mindenki mindenkivel, már, ami a nemeket illeti. A sorozat mellben erős, tavaly olvastam valahol, hogy még a mellékszereplőket is úgy válogatják (már a nőket), hogy csak természetes, implantátum nélküli melleket kell felmutatniuk. Az első két évadban ezek a mellek jelentős részét tették ki egy-egy epizódnak. Kuplerájok, kastélyok, hajók, bárhol voltak valaki valakit elkapott egy körre.

A fiú szerelem azért kevésbé nyíltan ábrázolt, bár egyértelmű.

A harmadik évadra ebből visszavettek. És nekem aztán tényleg semmi bajom nincs a mellek nézegetésével, de nem baj. Az, hogy a műsoridő nagy részét a főcím meg soft porno teszi ki elég unalmassá kezdett válni. A jó főcím rövidebb, a jó pornó meg nem soft.

Hova tovább

A harmadik évad, amit a minap fejeztek be sikeresen alulmúlta a másodikat is. Az egyes szereplők jellemfejlődése már nem igen viszi el a sorozatot, némi akció, gyorsítás kéne bele. Értem én, hogy kurva nagy a távolság mindenfelé, időbe telik, míg egy-egy szereplő átvonul a történetszálak közt, de ez nem a 24, hogy real timeban menjen minden. Az utolsó előtti epizód mészárlása megdöbbentő volt, olvastam, hogy az író szerint kinyírogatni a főszereplőket király mód megdobja a történetet, de ezzel azért nem értek egyet. Robb szerepe faszán fel volt építve, Stark létére egészen kevéssé volt sablonosan jó fiú, tudott csalni, megszegni a szavát, bizonytalan lenni. És értem én, hogy itten Lannister a Starknak farkasa, a bizonytalanokat meg jól kibelezzük, de ettől most tényleg jobb lett?

A hosszan elnyúló sorozatok jók. A sorozat műfaja pont attól szép, hogy azon a nyelven mint a mozi, sokkal aprólékosabban, nagyobb időt bejárva tud mesélni. A Trónok Harca viszont dramaturgiailag nem jó, ugyanaz a rákfenéje, mint a könyvnek: szarul van megírva. Hosszú akar lenni. Annyira hosszú, hogy sosem érzed benne a lehetőséget a lezárásra. Ezer oldal után az olvasó hajlamos azt várni, hogy legalább beléphessen az alagútba, aminek a végén majd meglátja a fényt. Egy sorozat esetében ez az első évad eleje. De mi most itt vagyunk a harmadik végén és még semmi nem indult el. Semmi.

Daenerys a sárkányával

Ezek megölik egymást, elárulják egymást, megdugják egymást és nem haladnak előre. Mivel vagyunk ma többek, mint az első részben? Mindenki tudja, hogy jön a tél. (Az, hogy ez mit jelent az olvasó/néző nem tudja.) Néhányan, nem mindenki(!), tudják, hogy rábaszás esete forog fenn, mert a téllel együtt jönnek az élőholtak is. Kb. 10 ember már tudja azt is, tíz(!), hogy a sárkányüveggel fel lehet szecskázni az élőholtakat. Tudjuk még, hogy az előző uralkodóház utolsó tagja, a jogos trónkövetelő elég erős ahhoz, hogy visszavegye a trónját.

Három évad alatt ennyi. Nem, hogy az alagutat nem látjuk a bejáratát se keresi senki. Nem tudom Martinnak van-e koncepciója, hogy miként varrja majd el az egyre több szállá bomló történetét, de van egy tippem.

Ha én lennék az HBO, akkor átpörgetném a maradék könyveket, majd fognék egy tökös sorozat írót, és azt mondanám, hogy ember: szabad kezet kapsz. Vigyed tovább a hangulatot és kezdjed el megoldani az ügyet. A Walking Dead esetében bejött. A trónok harcának el kell szakadnia a regényektől, mert ez az út az unalomba vezet.