Haven, az első három évad

Nem titkolt célom, hogy a túltengő politikai témák mellett kicsit vissza akarok térni a bloggal a könyv-tévé irányhoz is; így lehet, hogy pár héten belül már másodszor lesz ugyanaz a TV sorozat a témám, a Stephen King féle Colorado Kid novellából kinőtt Haven.

Az előző blogomban (A Problémák sosem érnek véget) már egész jól vázoltam, hogy mi az alap sztori. Ezt a második évad fele táján írtam, és ahogy Zsófi az egyik hozzászólásban meg is jegyezte érdemes lenne tovább írni  mert nagyot változott a sztori, pont azután, hogy kijött a blog.

Spoileres leszek, óvatosan.

Egyrészt Audrey és Nathan között a lappangó vonzalom a felszínre tör, gyors összeborulással végződik a második évad, amit a harmadikban egy még gyorsabb (és számomra a magyarázata elég gyenge) eltávolodás követ. Lefutjuk a kötelező tiszteletkört Duke és Audrey közt, miközben az egyre erősebb karakterré váló rendőrfőnök beszervál magának egy több, mint gyanús új nőt.

A második évad utolsó epizódjaiban változtatnak szép fokozatosan a sorozat szerkezetén, az epizódonkénti bűnügyek egyre rövidebbek, olykor szinte teljesen eltűnnek. Előre tör az alap probléma, részről részre egyre kilátástalanabb a helyzet. Audreyról egyre többet tudunk meg, egyre inkább úgy tűnik, hogy esélytelen a Sorssal szemben.

Nathan és Duke az utolsó epizódban

A karakterek is finoman változnak, a legkevésbé kezelhetőek és legkevésbé sikerültek talán az eredeti Stephen King novallából szármozó újságírók. Vince és Dave hol egymást támogatják, mindenki mással szemben, hol meg egymást árulják el. Duke talán kevésbé erős, valószínűleg vissza kellett venni belőle, hogy Nathan kifuthassa a formáját. Meg kell vallani, hogy sikerült neki. Egyre önállóbb és egyre erősebb karakter, bár nekem még mindig Duke a kedvencem.

Aki kicsit gyengébb talán az első másfél évadnál, az maga a főszereplő. Audrey beleroppan az egyre jobban megvilágosodó rejtélyekbe, amiknek a középpontjában egyértelműen ő áll. A kezdetben szinte férfiasan viselkedő, kemény ügynök szerepét egy gyengébb, sokkal nőiesebb és sokkal érdektelenebb karakter veszi át. Talál egy gyereket, aki az övé (meg Nathané), de mivel 27 évig nem látták, nem tudnak róla, vagy nem emlékeznek rá. Ez a gyerek a Colorado Kid. Nem rossz, ahogy a karakterek és a színészek kezelik a hirtelen közibükcsöppent felnőtt-gyereket. Érdekli Audreyt, aggódik érte és keresi, de nincs túljátszva.

Emellett a nehezen bevezetett lélekbúvár karakterrel sem sikerült elegánsan megoldani a visszaemlékezés és az alapprobléma megoldását.

Az utolsó két-három epizód olyan, mint egy sorozatzáró, nem mint egy évadzáró. Lehet, hogy nem tudták lesz-e folytatás. (Lesz.) A száz forintos kérdés csak annyi, hogy sikerül-e majd hasonló fordulatot, frissítést vinni a sztoriba, mint mondjuk a True Bloodban. Egyértelműen elért a sorozat oda, ami nagy buktató lehet: sikerül majd ügyesen egyensúlyozni a szerelmi/érzelmi szálak és az alapvető sztori közt. Ha ügyesen oldják meg még lehet pár évad a sorozatban.