Nekem az Úton kicsit olyan volt, mint a Biblia kamaszkoromban. Egyrészt a szüleim számára egy alapmű volt, főleg Apunak, másrészt a Doors rajongásom idején Jim Morrison révén is állandóan Kerouac könyvébe futottam bele. 33 évesen már kicsit más élmény volt újra olvasni.