Játszótér

Amióta megjött a jó idő, sokszor vagyok Cilivel játszótéren. Munka után megkeresem Zsófit, hogy aznap éppen melyik grundon hintáznak.

Fura nekem ez az új, EU konform játszótér. Jópofák a játékok de nem hiszem, hogy valóban veszélytelenebbek, mint azok, amiken mi felnőttünk, meg a szüleink. Viszont sokkal ötlettelenebb formák, mint a régiek. A Tettye játszótér faragott mászókái és hívták sokkal kreatív és érdekesebb játékok voltak, mint a jelenlegiek. Pont ott, a megújult tettyei játszótéren láttam a múltkor, hogy a kötélből épült piramis mászóka legtetején egy gyerek lába beakadt a kötélrácsba és se előre se hátra. Ordított keservesen, az anyja a mászóka alatt állt kétségbeesve. Éppen azon túráztattam magam, hogy mászhatok fel a srácért, amikor sikeresen kiszabadult.

A legnagyobb baromság, amit a hintákkal műveltek. Gyerekkorunkban ugyan vasból voltak és nem gumiból, de volt egy kosár, amibe a legtöbb méretű gyerek belefért. Most van egy szütyő jellegű gumi verzió a babáknak, és egy vékony műanyag lap a nagyobbaknak. Se lánc, se háttámla, semmi. Sőt ezekre állni se lehet, pedig az igazi sohárok úgy nyomták régen. És lehet, hogy most gumírozott lapokkal van a föld borítva, ami tompítja az esést, de nincs korlát a hinták körül, ami jelezné a kilengést, meg távol tartaná a többi rohangászó kölköt.

Fel se tűnt korábban, hogy mennyi játszótér van. Gyakorlatilag 2-3 háztömbönként vannak kisebb-nagyobb grundok, és az az igazság, hogy sok rosszat mondtam eddig róluk, de az általam látottak mind karban vannak tartva, nem (túlzottan) szemetesek, van bennük minden.

Az igazán fura nekem, hogy nehezen alkalmazkodom a többi szülőhöz. Valahogy folyamatosan feszélyezve érzem magam, ami baromság biztosan, de nem vagyok gyakorlott bájolgó másokkal és mások gyerekeivel. Nem bírok beilleszkedni az ott, láthatóan otthonosan mozgó felnőttek közé.

Kénytelen leszek megszokni.