Vasárnap délután a várban

Vasárnap délután a jó időre tekintettel elmentünk sétálni egy kicsit. Elsőre a kopaszi gátra gondoltunk, az Cilinek is jó lenne, megnézni a Dunát, a kacsákat. Autóba vágtuk magunkat, és alighogy odaértünk helyből tovább is álltunk, a parkolóból a Lágymányosi híd alá lógott a sor.

Így aztán a várnál maradtunk. Leálltunk a Lovas utcában, nem messze a Szikla kórháztól, és felsétáltunk a várba. Nagyon szép, napos, szinte már kora nyári délután volt, Cili helyből lekéredzkedett az karomból, ahogy felértünk és a maga tempójában totyogott a macskaköveken. Erre-arra bóklászott, integetett az őt kerülgető turistáknak és a hajléktalanoknak. Egy kávézó teraszon üldögélő fekete lány borzasztóan érdekelte, nem látott még színes embert, de  mire kezdett volna kínossá válni elhúztuk onnét.

Nagyon érdekes úgy mászkálni a városban, hogy a turista részeken mozogsz. Helyi erőkkel alig találkozni, mindenfelé kamerás japánok, kicsit olyan érzés, mintha nem is otthon lennél. Nem lehet könnyű azokon a helyeken, ahol kifejezetten a nyári turizmusból élnek. A szezon idejére gyakorlatilag elvesztik a városukat.

Megnéztük a fiáker állomást, ahol éppen etették a lovakat, Cili mérsékelten érdeklődött egyenlőre. A lovak elég büdösek voltak, de egészen megsajnáltam őket, ahogy ki-be tették nekik a zablát, szörnyű egy életük lehet. Eltakart szemekkel, hogy csak csőbe lássanak, valami fura kötött sapkát húznak a fülükre, gondolom eltompítja a zajokat, a szájukban egy nagy darab fémmel. Néha eltöprengek, hogy az állatvédők az ilyen bánásmódért miért nem emelik fel a szavukat. Hangemberek.

Cilinek a legnagyobb élmény asszem a murva volt. A Sándor palota előtti részt nagyon szépen rendbe rakták, van valami kiülős hely, meg egy nagy kővel felszórt placc is, na itt leragadtunk jó negyedórára. A gyerek felszedegette a murvát adogatta hol Zsófinak, hol nekem, aztán lecsüccsent és egyik oldaláról a másikra pakolgatta, mi meg igyekeztünk elszedni tőle a csikkeket. :)

Az elnök emberei

A köztársasági elnök rezidenciája előtt kardos-szuronyos puskás őrök, feszes vigyázzban  Mi a virágágyások mögötti kis füves területen próbáltuk Cilit terelgetni, mikor azt látom, hogy az egyik őr balra fordul, átszól valamit a társának. Egyébként is napszemüvegben vannak, egyformában, ami nem csak az uniformisuk összképét, de egész katonás jellegüket elrontja. Nem mondom, hogy irigylem a melójukat, állni a dög melegben egy helyben és mozdulatlanul, de ha már, akkor álljon mozdulatlanul.

A turul felé eső oldalon megnézzük a panorámát, a siklót, fotózkodunk Cilivel és aztán látjuk, ahogy egyszer csak az ott álló két őr egymásra néz, kilépnek, mint valami idióta táncszínházban egymáshoz masíroznak, pörgetik a puskát, kicserélik, szóval a megszokott őrségváltós baromságot lenyomják. Ezek is napszemüvegben, meg is állapítjuk, hogy egyen napszemüvegük van, kincstári. Szépen, egyszerre csinálják, a japánok boldogan fényképeznek, az összhatást az rontja el, komédiába fordítva a magasztos pillanatokat, amikor egyszerre visszaérnek, majd a jobb oldali srác megigazgatja a ruháját, átpillant a társára és kicsit csoszog hátra, hogy vonalban legyen, aztán kicsit még hátrább csoszog, majd elégedetten megáll. Nem mondanám, hogy szálegyenesen, a tartásán látszik a meleg, meg minden, nem túl katonás.

Mindehez nagyon szép kontraszt, hogy mögöttük, a palota árnyékában egy biztonsági szakember mászkál, gorilla, félrecsapott sapek, napszemüveg, a segge felett bilincs, pisztoly, ezerszer veszélyesebbnek tűnik, mint a két díszőrsegén álló katona. Közéjük lép, vigyorog egyet és visszamegy az árnyékba.

Már éppen indulnánk, mert elunjuk, hogy Cili a kockakövek közül bányássza ki a kavicsot, amikor dobszó, jön az őrségváltás. Vannak vagy tizen, elől egy kardos majom, mindannyian a kincstári napszemüvegben és lovagló nadrágban. Kilép a vezető, peckesen a két őr elé masírozik, ide-oda suhint a kardjával, Gandalf autentikusabb volt, aztán maga mögé parancsolja a két hőgutát kapott őrt. Buzgó dobpergés közepette eltűnnek, őrség nélkül hagyva az Elnököt. Az óránkra nézünk: pont délután öt van.

Én az Áder helyében ki lennék akadva.

Cili a sétányon kakaós csigát eszik.

A katonák balfaszkodása után aztán az utolsó pénzünkön vett kakaós csigával próbáltuk Cilit etetni, aki egy ideig rágcsálta majd nagylelkűen elkezdte a mi szánkba tömködni, ami bár kedves volt és majd elolvadtam tőle, de a célnak nem igazán felelt meg. :) Szépen elsétáltunk a Tóth Árpád sétányon és beültünk a kocsiba, ami jól átmelegedett a napon, hazatértünk. Nagyon kellemes délután volt, mindenkinek ajánlom, hogy ha van pár órája menjen fel a várba, igazi kikapcsolódás.