A mi kutyánk kölyke

Ebben az országban, lássuk be, baromból jó sok van.

Nekem sose volt nagy véleményem az élsportról, de azt még az élsportnál is nagyobb hülyeségnek gondolom, ha a politikával keverik. A sport játék és olyan szórakoztatás, mint Disney Land. Csak ez nagy gyerekeknek van kitalálva. Ahogy Mickey egér se politizál a reggeli matinéban, úgy a sportóloktól is hiba, ha ilyet művelnek. De nem, én nem Gyurtát akarom meszelni, sőt, pont mellette szeretnék érvelni.

Szerintem egy politikus szájából a 15 millió magyar nagyon csúnyán hangzik, mert általában önös, hatalmi érdekeket szolgáló frázis. Miközben nem törődik se az itteni 9,5 millióval, se a többi határon túlival. Nem nézi, hogy jó-e egyik vagy másik bagázsnak, csak azt, hogy neki jó legyen.

Gyurta Dani, vagy egy író, mondjuk, egy költő, nyugodtan mondhatja azt, hogy ő 15 millió magyart képvisel. Mert a kultúra, amibe – szerintem sajnos – beletartozik az élsport is identitáshoz kötődik, nem személyi igazolványhoz.

Éppen ezért amikor ez a srác azt mondta, hogy őt 15 millió magyar figyelme hajtotta, vagy valami nagyon hasonlót, akkor ezzel kurvára nincs semmi baj. A komáromi magyarok, valószínűleg ugyanúgy szurkoltak neki, mint a révkomáromiak.

Amit meg a baloldali újságírók műveltek emiatt a mondat miatt, az nem Gyurtát, hanem csak őket, egyes-egyedül őket minősíti, meg azt a sok agyatlan zombit, aki egyetért velük.

Nagy kérdés persze, hogy Gyurta miért mondta azt, amit mondott, de leszarom, mert egy sportoló, mint ahogy a kommentátor mellett üldögélő és a közvetítésbe belepofázó ex-olimpikon államtitkár Czene is, szóval egy sportolót nem az esze miatt szeretünk. Nálunk elég nagy baj, hogy senki nem érzi visszásnak azt, ahogy egy államtitkár odaülhet egy olimpiai műsorba, nem érzik, hogy ez vérciki, nem, inkább egy éppen az élete munkáját megkoronázó sportolót kell ekézni. És miért is?

Mert nem a mi kutyánk kölyke?

Hát akkor kié, basszátok meg?