-1 és – 40ezer

Mindkettőről szeretnék írni, kezdjük a könnyebbel, a Pali bácsival.

Barátok közt

Azt, hogy egy gerinctelen véglény már tudtuk, hisz ő volt az együttműködő Köztársasági elnök. Megmondta előre, ez volt a programja. A Köztársasági elnök hivatala pont nem erről kell, hogy szóljon. Ő a Fidesz által olyannyira gyűlölt fékek és ellensúlyok egyike. Ha nem is a legfontosabb darabja, de nagyon jelképes fogaskerék ő. Igazából jól-rosszul ezt az eddigi elnökök hozták. Schmitt meg nem. Már ez akkora bűn tőle, hogy kivétel nélkül mindent aláírt, hogy magyarázta a narancs bizonyítványt, hogy segített a kátyúban vergődő ország nyakára lépni és jobban lenyomni azt, amiért már megérdemelte a dolgot.

De ha én Schmitt Pál lennék, akkor nem a HVG munkatársaira, meg az őt lemondásra buzdító népekre lennék igazán dühös, hanem Orbán Viktorra. Orbán Viktorra, aki haver és megdumálták, hogy összedolgoznak. Viktorra, akinek az összes piszka mellé odaálltam és hajlandó voltam meghengergőzni benne. Orbánra, aki amint Schmittnek lett piszka elejtette, magára hagyta.

Scmitt azt mondta, hogy ő csapatjátékos. Hát Orbán nem az. Orbán átverte Schmittet, kifacsarta mint egy citromot és elhajította. Innentől kurvára nem érdekli többet a csóka, sőt kerülni fogja, amennyire csak lehetséges. Innentől tök mindegy, hogy csinál-e új kisdoktorit Schmitt, mindegy, hogy kétszeres olimpikon, ő A Bukott Köztársasági elnök lesz. A fekete kép a Dózse palota falán.

Ha én lennék Scmitt Pál úgy érezném, hogy jól kibasztak velem. Ez látszik is rajta.

Mindemellett, én személy szerint, azt gondolom, hogy ez kb. a legkevesebb, amit Schmitt megérdemelt.

Nincs kétszázezer

Másrészt meg itt van a megbukott népszavazás. 200.000 ember kell ahhoz, hogy kiírják. Ebben az országban eddig ha valami komolyabb politikai erő, közéleti szerveződés népszavazást akart, akkor azt keresztülvitte. Kétszázezer embert összeszedni nem kunszt. Akiknek nem sikerült, azok általában a teljesen habókos, vagy elmeroggyant ötletekkel házaló népek voltak. (Tegyük hozzá, hogy mikor láttam milyen elszomorítóan kevesen vannak, akkor én is aláírtam, pedig nem voltam 100%-ban egyetértő a dologgal, de azt gondoltam jó ügy, ennyit meg kell tennem.)

Ehhez a táborhoz csatlakozott most az LMP.

Kíváncsi lennék, hogy megértették-e a dolog üzenetét? Mármint, hogy ők nem komolyan vehető politikai szervezet. Attól mert kaptak pár széket a parlamentben még nem lesznek nagyfiúk, mert ahhoz úgy kell politizálni, viselkedni, hovatovább: dolgozni.

Az LMP azt választotta december-január környékén, hogy egyedül lesz az ellenzék. Igaz, a vezető belebukott, de az eszme tovább élt. Azért kiváncsi lennék, hogy hány elkötelezett szoci szavazó nézett félre nap, mint nap, mikor a városban elsétált az LMP standjai mellett. Ha ti se, akkor mi se – gondolták. Szerintem sokan, de negyvenezer legalább, és az egy olyan szám lett volna, ami pont elválasztja a csúfos vereséget a tisztes helytállástól.

Másrészről, az, hogy nem volt kétszázer aláíró azt jelenti, hogy kormányzásra kész és képes pártnak jelen pillanatban a magyarok még mindig a Fideszt tartják leginkább jónak. Ez végigtekintve az elmúlt két év eredményein elég kínos. Ó nem azt mondom én, hogy kapna kétharmadot a Fidesz. De, hogy kormányt ők alakítanának megint az is tuti.

Mert az, hogy egy ilyen aláírásgyűjtés gyakorlatilag a politikával foglalkozók minimális érdeklődési küszöbe alatt maradt, azt mutatja, hogy az ellenzék nem működik. Nem funkcionál jól, nem mutat alternatívát. Mert az, hogy a civiliktől vett jelszóval élve: Nem tetszik a rendszer, tőlük is nagyon kevés.

Ha így folytatják, akkor még négy év múlva is azt fogják mondani, hogy Nem tetszik a rendszer. Ó és ne higyjük azt, hogy majd nem engedik nekik. A sas nem törődik a léggyel, ugye. Ugrálhatnak, dumálhatnak: súlytalanok. Cenzúrázni se érdemes őket. Egyiket se.