A huszonnegyedik órában
Schmitt Pál, mint az első meglazult tégla
A Magyar Köztársaságnak úgy kellett a mai döntés, mint egy falat kenyér. Mert az, ahogy a doktori tanács döntött azt mutatta meg, hogy a mellébeszélésnek és hadoválásnak is gátat lehet vetni. Hogy a hazugság és lopás is mértékkel űzhető csak, hogy az emberek általában azért nem szeretik, ha végképp hülyének nézik őket.
Ám, bár a doktori tanács is faszagyerekek gyülekezete volt a mai napon, nem az övék itt az érdem.
A HVG munkatársait illeti a babér. Megmutatták, hogy a demokrácia nem látványos hőzöngés alapján működőképes. Megmutatták, hogy nem csak a diktatúrában intéződnek el a dolgok. A demokrácia, ha jól működik ilyen. Kitartó, állhatatos és nyilvános.
Engem egész euforikus hangulat fogott el. Nem a jelenlegi Elnökről van itt szó. Itt a Fidesz kapott csúnya gyomrost és rajtuk keresztül az a politika, ami semmibe veszi a szabad véleménynyilvánítást. Kiderült, hogy mégis lehet itten szabadon, demokratikusan ügyintézni. Hogy van remény.
Mert el voltam keseredve. Még az értelmesebbje is elvolt a tüntetésekkel, meg az önmarcangolással. És kiderült, hogy jól éreztem: mindez szart se ér. Nincs értelme tartalmatlan propagandaszövegekkel az utcára menni, mikor értelmes módon is támadható a fennálló hatalmi rend.
A hvg.hu cikksorozata kitartó volt, okos, merész és elegáns.
És két év után elsőnek ők vitték be az első gyomrost. Nem a politikai vagy a civil ellenzék, hanem egy újság.
Kurva jól csináltátok. Nekem visszaadtátok a hitemet.
A huszonnegyedik órában.
De a hajnal azért még messze van.
Írj hozzászólást!