„A lányok sírjanak és a férfiak kitartsanak”

Gyerekek és felnőttek a politika színpadán.

Januárban azt írtam, hogy a nem tetszik a rendszer után tegyünk kettőspontot, és mondjuk el, hogy mit kéne tenni, ha rapelve az se baj. Na baz’meg, ötösöm lenne úgy a lottón, mint ezzel kapcsolatban. Az általam amúgy is faszságnak gondolt alternatív elnökválasztás győztese Dopeman. Március 15.-én elrapelheti.

Azért nem örülök. Ez az egész gáz.

A Civilek megjelenése, ahogy már a fenti cikkben is írtam, kívánatos dolog és kurva jó, hogy egészséges működést mutat a Magyar hon, hisz amint végképp-nagyon kellettek azért csak kitermelte őket a haza immunrendszere. Az viszont valami szörnyű, hogy milyen civileket termelt ki: gyerekeseket.

Hisz,

lelkesek, az jó, de ezzel a pozitívumokat lezártnak is tekinthetjük.

De,

koncepciótlanok, és
azon kívül, hogy nyűgös nekik az orbánista Magyarhon mást nem is igen artikulálnak.

Mit értek el?

Pár tüntetést, amikben meggyőző volt a létszám és lelombozó a tartalom.
Beépítették a valóságshow hagyományait a politikába ezzel az elnökös izével…
Alternatív köztársasági elnök? Mi a lófasznak? Programot tessék letenni, hogy mitől nem tetszik ez a rendszer. Hogy mitől lehetne jobbá-szebbé tenni pántlikás országunkat.

A civilek legkarakteresebb vonulata, amit talán az LMP-től lízingelnek, hogy kizárják a politikát. De ez inkább dac náluk, elhatárolódásuk nem logikus. Politikusok nélkül politikát csinálni nemigen lehet. Petőfi is hogy járt (csak mert így márciusban meg sajtószabadság csoport révén ez így idepásszol). Odaállt a nyomdagéphez és a kezét rátéve sajtószabadságot fakasztott, mint egykor László a sziklából. Az más kérdés, hogy Petőfi aztán rá pár hónapra megbukott az országgyűlési választásokon. Nem volt politikus.

A milla esetében ugyanez a helyzet, csak nekik jó verseik és karizmájuk sincs. Bohócot csináltak magukból, és ami sokkal kínosabb, hogy bohócot csináltak az egész ellenzéki mozgalomból. Komolytalanul, átgondolatlanul, nem tudom jobban fokozni a jelzőket: hebrencs módon estek neki az egésznek. Jót akartak, de jót akarni kevés. A politikában jót tenni kell.

Még mindig van két évünk. Lezárhatná a társadalom az ernyedtséget, a pesszimizmust és a komolytalan, gyerekes faszságokat. Vannak itt komoly, felelőségteljes emberek is, akiket egyre inkább megértek, hogy miért nem jönnek még mindig elő.

Ezekkel? Gyerekekkel mutatkozni a felnőttek színpadán?

Ha majd a Haza és Haladás kilép a porondra, akkor látszik meg, hogy ki mekkora. Szóval várni kell, még mindig.

Vajon meddig?