"Soha nem akartam az lenni, aki vagyok" - Európa Kiadó
A Magyar Köztársaságnak úgy kellett a mai döntés, mint egy falat kenyér. Mert az, ahogy a doktori tanács döntött azt mutatta meg, hogy a mellébeszélésnek és hadoválásnak is gátat lehet vetni. Hogy a hazugság és lopás is mértékkel űzhető csak, hogy az emberek általában azért nem szeretik, ha végképp hülyének nézik őket.
Szép nap volt a mai, olyan balzsamos tavaszi idő, amikor jól esett járni egyet az ebéd után. Bandi barátommal és bájos barátnőjével tettünk egy kört a városban, a Szabad sajtó útján kezdtük a Milla tüntetésén, aztán átsétáltunk a Gödör mellé a Jobbik előadására, majd megnéztük a Kossuth térről szállingózó tömeget is.
Kellemesen kifáradtam, mire hazaértem és elégedetten nyúltam el a kanapén. Igen, nem történt ma semmi.
Januárban azt írtam, hogy a nem tetszik a rendszer után tegyünk kettőspontot, és mondjuk el, hogy mit kéne tenni, ha rapelve az se baj. Na baz’meg, ötösöm lenne úgy a lottón, mint ezzel kapcsolatban. Az általam amúgy is faszságnak gondolt alternatív elnökválasztás győztese Dopeman. Március 15.-én elrapelheti.
Azért nem örülök. Ez az egész gáz.