Öreg, leül!

Őszintén megmondom, hogy nem sokat szoktam gondolkozni az időskor problémáin, épp elég jelen pillanatban a harmincasok minden nyűgje is, de a mai Véleményvezér cikk felett kicsit elmorfondíroztam.

A cikk lényege, hogy hasonlóan az európai gyakorlathoz, a VEKE felvetette, hogy a nyugdíjas kedvezmény (ingyé ül a békávén!!!) a reggeli munkába járós csúcsforgalom idején ne éljen. Mi lenne, gondolják logikusan, a nyuggerek hadai nem keverednének a megfejhető adózókkal és a gyerekekkel, könnyebb lenne a tömegközlekedésnek és a későbbi időszakban kihasználtabbak lennének a járatok.

Kezdjük azzal, hogy a magyar nyugdíjas helyzetét az európaihoz hasonlítani: bődületes baromság és bármi párhuzam felállításához extra vastag pofabőr szükségeltetik. Tudniillik a nyugati nyugdíjas olyan nyugdíjat kap, amiből tisztességesen megélhet. Ami a ledolgozott évei után biztosítja számára, hogy ne azt számolja hány kifli fér bele a büdzsébe, hanem hogy melyik tengerhez utazhat a lakóautóval a nyári hónapokra. Egy ilyen nyugdíjasnak olyan egészségügyi rendszere van, ahol nem kell hajnalban beülni a váróba, hogy délre sorra kerüljön. Olyan egészségügyi rendszere, ahol egy daganat-gyanús bőrbetegség kivizsgálására nem két hónapos beutalót kap. A nyugati nyugdíjasok emberi életet élnek. Nem félre tett, négyévente mézesmadzag után loholót.

A mi nyugdíjasaink nem tehetnek arról, hogy az a rendszer, amibe ők ledolgozták az életüket nem úgy gondolkodott az öngondoskodásról és a világról, mint a tőlük egy napi távolságra lakó kortársaiké. Ezek a a nyugdíjasok a mi szüleink, nagyszüleink és dédszüleink és egyszerűen nem fair, hogy rajtuk akarunk (akar a halál) nyerészkedni. Azt követeljük tőlük, hogy még egyszer hozzanak áldozatot, erejükön felül, értünk. Pdig ők ezt már megtették. Akkor amikor ők voltak fiatalok és felneveltek minket meg közben eltartották a saját nyugdíjasaikat.

Nem, nem azt mondom, hogy ne nyúljunk a nyugdíjrendszerhez és maradjon minden úgy, mint most. De azt gondolom, hogy a nyugdíjrendszerre további terheket rakni gazemberség. Sajnos az valóban nem tűnik megoldhatónak, hogy könnyítsünk a gondokon, legalábbis a közeljövőben nem, de tetézni, elvenni ebből nem szabad.

A BKV gondjait nem az fogja megoldani, ha pár órán keresztül a nyugdíjasok nem utaznak rajta, vagy fizetnek az utazásért.

Viszont a téma nagyon jó arra, hogy elterelje a valóban fontos problémákról a figyelmet, például, hogy bedől-e a BKV, hogy miért termeli újra a kormány ezt az egész nyugdíjas problémát azzal, hogy a magán nyugdíj pénztárak pénzét egyszerűen államosította. Hogy miért nem szabad nekünk gondoskodnunk a saját jövőnkről.

Hogy miért nem hagyják, hogy nekünk már ne kelljen majd a kifliket számolni.