Majdnem az, ami…
Révay József: Égi jel
Tavaly év vége táján olvastam Julianusról, aki megpróbálta visszaállítani az ősi istenek tiszteletét a kereszténység ellenében, és el voltam keseredve, hogy egy jó témáról milyen száraz könyv született. Ekkor írta, talán pont itta blogon Anyám, hogy Révay jobbat alkotott a témában, kölcsönadja. Meg is jött a könyv, két kötet, én meg el is kezdtem olvasni. Meg voltam lepve milyen korán kezdi, Constantinus uralkodásánál…
…aztán rá kellett jönnöm, hogy itt tévedés esett, ez nem Julianusról szól, hanem bizony Constantinusról. Ennek ellenére nem bántam meg. (Ide tartozik, hogy később rájöttem, hogy jó szándékú Anyám az Elhagytál, Helios című művel keverte, innen üzenném, ha az is megvan otthon a jövő héten várom.)
Révay József jó író, ezen nem is lepődtem meg, megannyi könyvét olvastam már. Ha Passuth a koronázatlan történelmi regény király, legalábbis Magyarhonban, akkor Révay a helytartója. (Épp Gulácsy Irént olvasok, aki eme remek műfajnak a női vonalát hozza és nem vagyok maradéktalanul elégedett, de ezt majd máskor.)
Az Égi jel nagyon szép következetesen végigveszi, hogy a roskadozó Diocletianusi rendszert hogyan számolta fel Constantinus, és nagyon érdekes volt az olvasmány úgy is, hogy Gore Vidal Julianusából tudtam mi következik majd egyes lépésekből. Erre az élettörténetre tipikusan illik, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Constantinus ügyes és előrelátó politikus, akit teljesen behálóznak mindenféle vallási sarlatánok és csalók. Úgy tűnik, hogy ez családi vonás náluk, Julianus esetében is ugyanez a helyzet. Kitűnő katonák mindketten, de ha a mélyére ásunk: buták, mint a tök.
Mégis, mindenkinek ajánlom. A császár és környezete olyan élőek, hogy szinte kisétálnak a lapokról, a történelmet játszi könnyedséggel, szórakoztatva tanulhatjuk meg. Kap is 5 csillagot a molyon.
Írj hozzászólást!